Gáspár Laci a Megasztár döntőjében. Tudja, kinek köszönheti Fotó: MTI
– A valóságshow-k egykori sztárjai közül sokan belebetegedtek, amikor megszűnt körülöttük a mesterségesen kialakított érdeklődés. Te hogyan élsz a Megasztár óta?
– Előrebocsátanám, hogy ez nem valóságshow, itt valóságos tehetségre és munkára is szükség van a sikerhez. Egyébként nem kerültem süllyesztőbe: két nagylemezem is megjelent a Megasztár óta, és folyamatosan járom az országot. A kaposvári rajongók saját honlapot készítettek nekem, a balassagyarmatiaktól pedig félmilliót érő gitárt kaptam ajándékba.
– A könnyűzenei pálya rendkívül telített. Mi indított arra, hogy mégis megpróbáld?
– Sokszor leírták már, hogyan futottam be, de amit most mondok, azt eddig még sehol nem mondtam el. Úgy érzem, kötelességem feltárni az életemnek azt a részét, ami tulajdonképpen az énekesi pályán is elindított: nyolc évvel ezelőtt kezdtem el olvasni a Bibliát, és ez az, ami megváltoztatta az életemet.
– Hát, most tényleg megleptél egy kicsit... Hogyan kerültél a Biblia közelébe?
– Szüleim, rokonaim hozták be a családba, de rendkívül rossz gyerek lévén eleinte nem érdekelt engem ez a dolog. Aztán történt egy baleset, és az orvosok azt mondták, ha megműtenek is, soha nem fogok normálisan járni. Két hónap alatt az összes szentet végigimádkoztam, de egyik sem ért semmit. Egy este azonban meglátogatott két ember, és azt mondták nekem: "Jézus meggyógyít!" Próbáltam elhinni, mert nem akartam bénán leélni az életemet. Pont aznap este vetítették a televízióban a Máté evangéliumát, és a végén elmondtam a megtérés imáját. Befogadtam Jézust a szívembe. Másnap közöltem a doktorral, hogy engem nem kell műteni, én csak gyógytornára akarok járni, mert Jézus meggyógyít. És valóban meggyógyultam! A másik lényeges tapasztalatom egy fizikai és lelki szenvedés megszűnése volt.
– Miféle szenvedés?
– Először csak éjszaka, később nappal is gyötrődtem. Minden éjszaka a mellkasomra nehezedett valami utálatos erő, de úgy, hogy hang sem jött ki a számon. Tiszta horror volt, már féltem lefeküdni is. Elmeséltem az egyik haveromnak, aki járt a szüleivel istentiszteletekre. Azt javasolta, hogy imádkozzak, és ha újra érzem, mondjam azt: "Jézus Krisztus nevében, távozz tőlem!" De hát – válaszoltam – ilyenkor nem bírok megszólalni se! Azt mondta, akkor szimplán gondoljak erre. Jött az éjszaka a maga jelenségével. Először gondoltam rá, aztán ki tudtam mondani: "Távozz tőlem Sátán, mert Jézus Krisztus gyermeke vagyok!" Attól a pillanattól fogva megszűnt a rémálom. Nagyon boldog voltam, mindenkinek ezt újságoltam. És nem diszkóba mentem szilveszterkor, hanem inkább imádkoztam.
– Hogyan függ össze mindez az énekléssel?
– Tudod, miért tudok gitározni, zenét írni, hangszerelni? Azért, mert nagy vágy volt bennem, hogy megtanuljam azt az éneket, hogy "Az Úrban bízom, erős karja megtart engem az élőknek földjén". Kölcsönkértem egy gitárt, és megtanultam gitározni. Később, amikor egy istentiszteleten először láttam örvendező embereket, akiket megérintett a Szent Lélek, nem értettem. Aztán a Bibliában Malakiásnál azt olvastam: "
és kimentek, és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok." Ekkor olyat éreztem, mint még soha. Rázkódtam, mintha valami bugyogott volna bennem, és elöntött egy erő. Írtam egy Istent dicsőítő dalt, szöveggel, akkordokkal, modulálással, mindennel együtt. Megszületett életem első szerzeménye. Ez indított el a pályámon!
Azóta sem tudom elfeledni, ami történt velem, és azóta is gyakran kerültem olyan helyzetekbe, amikor kizárólag Istenhez tudtam kiáltani. És éreztem is a szívemben, hogy támaszkodhatok Rá.
– Milyen helyzetekre gondolsz?
– Amikor például a selejtezőben kiestem a Megasztárból, azért imádkoztam, hogy a zsűri ismerje el: hibázott, mert nem választott be a legjobb tíz közé. Azt is kértem ebben az imában, hogy a társaim is engem ajánljanak pótbejutónak. Elénekeltem a dalomat, és Bakáts Tibor első szava az volt: "Nehezen tudom neked megmagyarázni azt a nagy igazságtalanságot, hogy nem választottunk a tíz közé." És a társaim is mind engem ajánlottak. Így kerültem vissza. És tudtam, hogy a sikert Istennek köszönhetem.
– Amiről eddig beszéltünk, az életed egy korszakát jelentette. Most hogyan éled meg a hétköznapjaidat? A munkád nyilván speciális életvitelt követel
– Általában eleget teszek a felkéréseknek, hiszen ez a munkám, ebből élek. Ha lehetőség engedi, nem egyedül megyek a fellépésre, szívesen viszem magammal a gitárosomat, a zenekaromat. Jelenleg is Balassagyarmaton élek a családommal: feleségemmel és gyermekemmel. Valóban teljesen más életvitelt folytatok, mint amit akkor éltem, de azt gondolom, hogy máig az akkori történések lelki, szellemi áldásait, javait élvezem.
2005. 12. 02. (IX/48)
