A blogok hírértékének jelentősége elemzők szerint először 2001. szeptember 11-én ugrott meg, amikor a hagyományos média nem volt képes azonnal érdemben reagálni az Amerikát ért terrortámadásokra; míg a helyszínen tartózkodó emberek internetes naplóikban elhelyezett megrázó beszámolóikkal szinte magukhoz láncolták olvasóikat. Az iraki háború kapcsán sokan szintén az ott tartózkodók online naplóit tekintették a legmegbízhatóbb független hírforrásnak.
Ez a – sokszor – névtelen, nyilvános kitárulkozás szerfelett divatos hobbi lett; politikusok, középiskolások és egyetemisták, híres és hétköznapi emberek sokasága vezet blogot. A T-Online becslései szerint Magyarországon megközelítőleg száznegyvenezren olvasnak blogokat, az Egyesült Államokban pedig úgy hatvanmilliónyian; a politikai blogok iránt – mely már Magyarországon is kezd beépülni a kampányba – egyharmaduk érdeklődik.
Számtalan baráti társaság, iskolai osztály ír blogot, és természetesen olvassák is egymáséit – gyakran ahelyett, hogy személyesen beszélgetnének. Állításuk szerint a blogolók sokfélék, és semmiben sem térnek el az átlagos emberektől, csak van egy hobbijuk: naplót írnak az interneten. Az én-blogokat böngészve mégis feltűnik az olvasónak, nem ritka, hogy valamiféle szomorúság, magány árad belőlük, a szövegek minősége pedig gyakorta alacsony színvonalú és elnagyolt. A nyilvános naplók jelentős részében túltengenek az ahhoz hasonló bejegyzések, mint hogy az illetőnek milyen épp az emésztése, hogyan élte túl, hogy kutyapiszokba lépett, vagy hogy összekente cipőkrémmel a nadrágját. Szerzőik sem nagyon tagadják: ha az élet megy a maga dolgos és megelégedett medrében, akkor sokkal kevesebbet írnak, inkább élnek.
Megfigyelhető, hogy az én-blog tulajdonosa először befelé fordul, maga miatt ír, és főleg személyes, érzelmi ügyeket boncolgat. Azután, amikor visszajelzéseket kap, elkezd a többiek szórakoztatására írni, és sokszor színezi a történteket. Az olvasótábor tagjai többnyire maguk is naplóírók.
A blogokat ma már olvasóik kategóriánként értékelik, majd egy szakmai zsűri döntése alapján díjat is osztanak – ez hazánkban a HVG által alapított Golden Blog-díj. Ám még az egyik kategóriagyőztes "etele" is azt mondja, egy fiatal "inkább sportoljon, mint drogozzon, vagy blogba írogasson értelmetlen hülyeségeket". Ő egyébként nem rajong a személyes blogok olvasásáért: "Nem tudom, miért lenne számomra érdekes bárki más élete annyira, hogy folyamatosan nyomon kövessem. A blogformátum nagyon flexibilis, hatékony közlési forma az interneten, kérdés, hogy ki és mire használja. Talán túlságosan az én-blogokkal azonosítják a fogalmat, ezért lesz sokaknak hányingerük a blog szó említésére is. De külföldön már ezt is megtanulták jól csinálni. Két év múlva talán, sőt szinte biztosan egészen más ötlet jön, és majd mindenki vált" – vélekedett kérdésünkre "etele".
Az amerikai polgárok három százaléka – közel húszmillió ember – szerzi információit napi rendszerességgel blogokból. E réteg számára a blogok egyenértékűek az újságokkal, tévével. Felmérések szerint az vonzza őket, hogy a máshol el nem érhető információk, helyszíni tudósítások révén beláthatnak a kulisszák mögé. A legutóbbi elnökválasztási kampánynak is szerves része volt az új m?faj: Howard Dean blogjának segítségével 7,4 millió dollárt gyűjtött össze olvasóitól kampánycélokra, majd esélyes amerikai elnökjelöltté vált. Végül alulmaradt a versenyfutásban, ám forradalmian újszer? kampányát a politikai kommunikációval foglalkozó szakemberek azóta is tanulmányozzák.
A magyar politikusok úgyszintén igyekeznek kihasználni ezt a csatornát. Demszky Gábor 2004 eleje óta vezet online naplót, és több párt is készül bevenni kampányába a képviselőjelöltek blogjait. A jó imázs érdekében általában hozzáértő csapat segíti a munkát, sőt Amerikában ismert a bérblogger fogalma is. A Golden Blog-győztes "etele" szerint "egy politikus blogja csak hazug lehet, ez nyilvánvaló. Vessen magára, aki elolvassa ezeket, és elhisz belőle bármit. Most ez trend lesz a kampányban, mert ez trendi, semmi több".
A m?fajnak persze vannak hátulütői is, hiszen a hitelesség örve alatt a lejáratás eszközévé is válhat. Vannak újságírók például, akik bennfentes információikat, ha hivatalosan nem írhatják meg, inkognitóban megjelentetik online naplójukban. Ez a jelenség a cégek információbiztonságát is veszélyezteti, hiszen az alkalmazottak bizalmas információkat szivárogtatnak ki webnaplóikon keresztül – gyakran munkaidő alatt.
2005. 12. 23. (IX/51)
