A helyi környezetvédő bizottság az ottawai városházára benyújtott
beadványában a fejlett világot elárasztó mesterséges, egészségkárosító szagokra
hívja fel a figyelmet, illetve azok jogait kívánja védelmezni, akik
szagallergiában szenvednek. Állításuk szerint a szagosított szappanok és
dezodorok minden típusa károsan hat a szervezetre. Egy másik kanadai város,
Halifax közigazgatási intézményeiben több mint tíz éve tilos a parfüm
használata. A parfümcégek azonban nem hátráltak meg, mivel a tilalom nem
tekinthető tudományosan megalapozottnak, mert maguk a készítmények nem
tartalmaznak toxikus vagy idegkárosító összetevőket.
A parfümök elleni hadjárat elérte Európát is, a svédek és a dánok is hasonló
kampányt kívánnak indítani a közeljövőben. Görög Ibolya protokollszakértő
eltúlzottnak tartja az effajta intézkedéseket, szerinte a jó ízlést nem lehet
előírni. „A szag az emberi kommunikáció része, és mivel levegőt mindig kell
venni, ezért a szaginformáció elsődleges – állítja a szakértő. – Ne feledjük: az
illatemlék belevésődik a tudatba, s akár évtizedekig is felidézi viselőjét. Bár
nem létezik illatszerhasználati kódex, a konvenciók ebben is orientálnak
bennünket. Az ápoltság ma már alapkövetelmény, amelynek egyik jele a dezodor- és
parfümhasználat – lehetőleg azonos illatcsalád használata –, természetesen a
mosakodás után.”
„A parfümöt, amely mondhatni az »illatszerek királynője«, nem kötelező állandóan
használni – tanácsolja Görög Ibolya. – A legtöbb parfümnek van kölni és dezodor
változata, mindennapjainkban elégedjünk meg a könnyebb illatokkal, sőt, minél
hivatalosabb az alkalom, annál diszkrétebb illat lengjen körül bennünket. A
férfiak különösen vigyázzanak arra, hogy ne legyen sok illat rajtuk. Javaslom a
dezodor-after shave párosítást minőségi és jó illatokból. A nőknek figyelmébe
ajánlom, amit egyik férfi ismerősöm mondott: a legvonzóbb a friss, szappanillatú
bőr.”
Köztudomású, hogy az illatszerek hatalmas keletje összefüggött a középkor
lesújtó higiéniai viszonyaival. A reneszánsz korban nagy divatja lett az
illatszerüzleteknek, amiről Patrick Süskind a következőképp ír A parfüm című
könyvében: „Baldini és alkalmazottai ugyanúgy eltompultak az illatkáosszal
szemben, mint az öregedő karmesterek, akik köztudomásúlag nagyothallanak. Nem
így a vásárló, aki először lépett Baldini üzletébe. Neki a szagkeverék ökölként
vágott az arcába, és alkatától függően elragadtatásba vagy rémületbe kergette,
de az érzékeit mindenképpen megkeverte, úgyhogy többnyire el is felejtette,
miért jött.”
A mértéktelen illatszerhasználat oka ma már nem annyira az ápolatlanság
elfedése, hiszen a polgáriasodással ismét teret nyer az ápoltság. A túlkapás oka
sokkal inkább az illatszergyártók harcában, a reklámok üzenetében keresendő.
Ennek köszönhető az a téves szemlélet is, miszerint az erős illat
presztízsértékkel bír, holott e téren is érvényes az örökzöld elv: a kevesebb
több.
2006. 09. 22. (X/38)
