Fotó: Somorjai L.
A középiskolás Viktor a Stadionok metróállomás kijáratánál szokott
szórólapozni. „Csinálnék én mást is – mondja –, de annál a diákszövetkezetnél,
ahol háromnegyed éve dolgozom, csak szórólaposztást kapok. Persze nem innen
akarok karriert építeni: közgazdaságtant tanulok, amit főiskolán is szeretnék
folytatni.” Állítása szerint nem arról van szó, hogy a családjának nincs pénze,
inkább arról: a szülei azt szeretnék, ha ő maga dolgozna meg a céljaiért. Ne az
legyen, hogy amit kér, az automatikusan teljesül. Viktor jogosítványra gyűjt, és
télen-nyáron a kereszteződésnél ácsorog. Nyáron heti háromszor dolgozott, most a
tanulmányai miatt egy héten egyszer megy, alkalmanként 3-4 órát. Egy óráért
körülbelül 400 forintot kap. Autós osztásért órabérben, gyalogos osztásért
darabbérben dolgozik, most éppen fiataloknak oszt. „Mikor egyenként jönnek,
akkor elveszik, de amikor többen vannak, akkor nem foglalkoznak vele, vagy
egy-két csípős mondattal beszólnak: »Dolgozunk, dolgozunk?«, »Dolgozz már
gyorsabban!« De nem igazán veszem fel ezeket a beszólásokat, én legalább
dolgozom!” – teszi hozzá.
Autós szórás esetén Viktor a kocsisorok között menve adja oda az anyagot,
vigyázva, hogy befejezze, mire a lámpa zöldre vált. Van, hogy az utolsó
pillanatban ugrik vissza a járdaszigetre. A munkát párban csinálják, így nem
unatkoznak, és kevésbé kötnek beléjük. „Egyszer az anyós felőli oldalról adtam
be a reklámanyagot, amikor a sofőr hirtelen megragadta a kezemet, és be akart
húzni a kocsiba – hozza fel egyik rossz tapasztalatát. – Szerencsére kicsúszott
a kezem, így gyorsan el tudtam menni tőle. Szoktak problémák lenni a koldusokkal
is, akik néha ugyanott akarják az újságjukat árulni, ahol mi. Ha sehogy sem
tudunk megegyezni, akkor inkább visszamegyek a helyszínre később, ezt a cégnél
is elfogadják. Azt, hogy valóban kézbe adjuk-e a szóróanyagot, szúrópróbaszerűen
ellenőrzik.”
Köztudomású, hogy nem egy hallgató abból „tört fel”, hogy egyetemi évei alatt
diákmunka-közvetítéssel foglalkozott. „A nyolcvanas évek elején alakultak az
első iskolaszövetkezetek. Létrejött egy jogszabályi környezet abból a célból,
hogy a diákok legálisan tudjanak munkából jövedelemre szert tenni, úgy, hogy
jogilag is védve vannak, nincsenek kiszolgáltatva a munkaadó kénye-kedvének –
mondja Répássy Zoltán, a DMS Diákmunka Kft. ügyvezetője. – A munkáltatónak is jó
ez, hiszen a felnőtt munkánál olcsóbb és rugalmasabb a diákok alkalmazása.” A
DMS egy kis iskolaszövetkezet, mintegy 500 fővel. A nagyobb szövetkezetekben
akár 30 ezren is lehetnek, és vannak olyanok, amelyek csak egy-két adott munkára
jöttek létre. Léteznek egyesülések is, amikor több iskolaszövetkezet egyesül egy
rendszerben. „Bár mindmáig keresett a diákmunka, mindazonáltal csökkenés
tapasztalható – állítja Lénárt Szabolcs, a Student Diákszövetkezet kommunikációs
vezetője. – Nem a munkák változtak meg, hanem a diákok anyagi helyzete javult a
diákhitel miatt.”
„A munkák jellege alapvetően ugyanaz – erősíti meg Répássy Zoltán is. –
Idényjellege miatt most bejön az ajándékcsomagolás és az irodai munka is, de az
állandó sláger a szórólapozás, ezt nagyon sok megbízó kéri. Az autósoknak való
osztás egy külön speciális területe a szórólapozásnak. Ahol nincs forgalmi lámpa
és zebra, oda nem vállalunk megbízást. A jogszabályzatban és a KRESZben sincs
lefektetve, hogy mit lehet és mit nem, ezért felkészítjük a diákokat, mielőtt
kimennek a forgalomba osztani. Előírásaink szerint autós szórás esetén a diák
csak a járdaszigetről adhat át anyagot. Ha mégsem így dolgozik, azt saját
felelősségére teszi.”
2006. 11. 30. (X/48)
