A bölcsőhalált már az ókorban is ismerték, és kivédhetetlen sorscsapásként
tartották számon, egészen a 20. század végéig. Ekkor született a felismerés,
miszerint a bölcsőhalál csak egy a sokféle akut életveszélyhelyzet közül, amely
a szülők felkészültsége esetén „simán” kivédhető lenne. Ebben a vészhelyzetben
ugyanúgy alkalmazhatók azok az újraélesztési technikák, amelyeket a 20. század
második felében már megtanultunk, és azóta is alkalmazunk, például közúti
balesetek eszméletlen sérültjeinél vagy vízből kimentett emberek
újjáélesztésénél.
Még a kilencvenes évek elején, a felismerés nyomán a Madarász utcai Csecsemő- és
Gyermekkórházban dr. Szántó Imre főorvos vezetésével indult meg az első hazai
bölcsőhalál-prevenciós program, amelynek két alappillére van: a csecsemők
állandó műszeres megfigyelése, valamint a szülők módszertani felkészítése az
életmentésre. A kórházban korszerű Alváscentrum is működik a babák
megfigyelésére. A programban eddig részt vevő több mint nyolcezer család
esetében sikerült a tragédiát kivédeni.
„A bölcsőhalál nem jár látványos tünetekkel, például fuldoklással vagy
köhögéssel, a baba látszólag végig alszik – magyarázta érdeklődésünkre Szántó
Imre. – A végzetes esetben alvás közben, hirtelen, észrevétlen légzésleállást,
keringésleállást, eszméletvesztést követően áll be a halál – tehát ez egy
rendkívül alattomos folyamat. Annak az esélye, hogy egy szülő magától
felfigyeljen az alvó gyermek légzésleállására, gyakorlatilag a nullával egyenlő.
Ezért van szükség egy olyan elektronikus megfigyelő készülékre, amely a veszély
beálltakor azonnal riasztja a szülőket. Azonban a doboz önmagában még nem védi
ki a bajt, hiszen a szülő az, aki életet ment. Feltéve persze, hogy tisztában
van a mentés mikéntjével, ami bárki számára elsajátítható. Az életmentést – így
a mesterséges lélegeztetést – a leendő szülők felkészítésének szerves részévé
kellene tenni. Arról nem is beszélve, hogy ez a tudás életre szólóan hasznos
segítséget jelent
a számukra.”
A főorvos ugyanakkor több okból is aggályosnak tartja a légzésfigyelő monitorok
szabad kereskedelmi forgalmát. Egyrészt nem mindegyik készüléknek megbízható a
minősége, másrészt – és legfőképp – hiányzik a műszerekhez a kellő orvosi
háttér, ugyanis önmagában egy monitor megvásárlása még nem hárítja el az
életveszélyt. A csecsemő agya rendkívül érzékeny, hiszen négyperces oxigénhiány
után már maradandó károsodást szenved. Tehát igen rövid idő áll rendelkezésre az
életmentéshez: a riasztást követően azonnal és szakszerűen cselekedni kell.
„Sajnos ez a kifejezetten szakorvosi kérdés, azaz egy csecsemő életének a
megvédése, pusztán kereskedelmi aktussá degradálódott – mondja Szántó Imre. –
Megveszi a szülő a készüléket, és azt hiszi szegény, hogy ezzel mindent megtett,
pedig a szakmai felkészítés és az azt követő folyamatos szakmai háttér hiányzik.
Nálunk a bölcsőhalál-prevenciónak az a specifikuma, hogy egyrészt a
legmegbízhatóbbnak tartott készüléket szereltetjük fel otthon, másrészt a
szülőket előzetesen szakmailag felkészítjük, harmadrészt az otthoni
monitorizálást folyamatosan felügyeljük. Így együtt hatékony a prevenció.”
Hazai felmérések szerint a bölcsőhalál a csecsemők nulla egész három ezrelékénél
fordul elő. A legmegbízhatóbb készülékek ára több tízezres nagyságrendű, viszont
öt-hat gyermeket is „megélnek”. Felmerült már, hogy a veszélyeztetett csecsemők
műszeres monitorizálását a társadalombiztosítás fedezhetné, de sajnos nem
létezik olyan klinikai vizsgálati módszer, amellyel előre kiszűrhető lenne az
érintettek köre. Így minden baba veszélyeztetettnek mondható. „Persze ismerünk
rizikótényezőket, de a bölcsőhalál egyértelmű okát ma nem ismerjük, valószínűleg
nem is fogjuk soha, mert szakmai nyelven fogalmazva ez egy multietológiájú
jelenség, azaz sok tényező hirtelen együtthatásának az eredményeképp jön létre”
– teszi hozzá a professzor.
Természetesen akut életveszélybe az élete során bárki bármikor kerülhet. Elvileg
a felkészített laikus mindenfajta életveszélyhelyzeten tud átmenetileg segíteni,
abban a mértékben legalábbis, hogy meg tudja tartani a bajba jutott egyén agyi
oxigenizációját addig, amíg a mentő meg nem érkezik. Így a mentős akár órák
múltán is egy ép agyú beteget vehet át. Ezért rendkívül riasztó az a tény, hogy
ma a társadalom egésze sincs felkészítve az életveszélyhelyzetek ellátására. Az
elsősegélynyújtás és legfőképp az életmentési ismeretek a gyerekvállalás esetén
viszont különösen elengedhetetlenek lennének.
2007. 08. 31. (XI/35)
