hetilap

Egy klasszikus eset során összeeresztettek egy amerikai focit játszó csapatot
egy alsó tagozatos iskoláscsoporttal – a feladat az volt, hogy a gyerekek
szabadon játszhatnak, a felnőttek pedig utánozzák őket. Egy óra leteltével a
profik pihenőt kértek, míg a gyerekek vígan szaladgáltak tovább…

Vekerdy Tamás egyenesen azt állítja, hogy a mai iskola megbetegíti a gyerekeket
– első sorban azért, mert nem jutnak hozzá a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen
mozgás- és oxigénmennyiséghez. A gyerekeknek a felnőttekével megegyező méretű
agya van ugyan, de a szervezet oxigénellátását egyötödnyi tüdővel kell
biztosítaniuk. Ehhez napi négy-öt óra szaladgálásra és kiabálásra lenne
szükségük a friss levegőn, miközben teljesen általános, hogy a nebulók napokig
nem mennek ki még az iskolaudvarra sem.

A heti két-három testnevelésóra meglehetősen kevés ahhoz, hogy ellensúlyozza az
ülő életmód kellemetlenségeit: a már gyerekkorban egyre nagyobb arányban
jelentkező gerincferdülést, lúdtalpat, magas vérnyomást és pulzusszámot,
cukorbetegséget, fejfájást, elhízást. Elmondható, hogy a mai diákság az
életmódját tekintve a szó szoros értelmében mindent megtesz azért, hogy egész
hátralévő életét komoly betegségekkel küszködje végig. Egy uniós vizsgálat, az
Euro-Kid szerint 4 magyar fiatalból mindössze 1 nevezhető egészségesnek. Pedig a
mozgásra szánt idő egész biztosan megtérülne: a későbbi életminőség és
teherbírás legfőbb zálogát a mindenkori jó kondíció jelenti, amelynek
megalapozása egyedül gyermekkorban lehetséges.

Ami az összlakosságon belül a rendszeres testmozgást végzők arányát illeti, az
európai átlag 50 százalék, amiben a skandinávok 70 százalékos mutatói éppúgy
benne vannak, mint a magyarok 7-8 százaléka. Az is igaz, hogy az északi
országokban komoly összegeket különítettek el a drogprevencióra vagy
egészségügyre szánt pénzekből arra, hogy az iskolákon belüli „délutáni”
sportéletet fellendítsék. Ma a magyar diákok 80 százaléka nem sportol semmit az
iskolai testnevelés órákon kívül, míg az USA-ban vagy Finnországban pont
fordított ez az arány.

Egy nemrégiben lezajlott testnevelő tanári módszertani piknik résztvevői arra
keresték a választ, milyen új sportágakkal lehet ma megszólítani a fiatalokat.
Cziráki Péter szervező, a Zöld Pont szerkesztőségének vezetője kérdésünkre
megerősítette: a gyerekek az iskolán belül érhetők el a legkönnyebben. Külföldön
az iskolai szabadidő-szervezők ki tudják építeni az iskola és a közeli
egyesületek, civil szervezetek közötti hatékony együttműködést a sportélet
fellendítésére. A szülők is hajlandók minimálisan áldozni például azért, hogy a
gyerekek délutánonként védett körülmények között megkapják azt a
mozgásmennyiséget, amelyre mondhatni nagyobb szükségük van, mint arra az
információdömpingre, amely csak nyaktól fölfelé éri őket. Ennek megfelelően mind
a személyi, mind a tárgyi feltételek is könnyebben előállnak. „A családok által
képviselt szemléletmód, értékrend a meghatározó, amivel bizony komoly problémák
vannak – mondja Cziráki Péter. – A sporthoz valóban pénz és idő kell. Kérdés,
hogy kinek mi a fontos. Az idő ott van a tévé előtt, és a pénz… Tessék odaállni
egy órára az Auchan pénztárához: nem a felső tízezer költ tízezreket hetente egy
csomó felesleges, sőt káros dologra.”

Cziráki elismeri, hogy a magyar gyerekek nemcsak lustaságból lógnak a
testnevelésórákról, hanem mert elavult, a negyvenes évek leventeoktatásából ránk
maradt eszközök és szemlélet jellemzi a testnevelés-tanítást, aminek nem sok
köze van a mai korhoz. A szakember az új keletű „életmódsportoknak” nagy jövőt
jósol, hiszen biztató fejlemény, hogy néhány ötletes sportág képes akár az
otthonülő fiatalok tömegeit is megmozgatni. Ilyen például a geocaching, azaz a
GPS készülékkel navigált túraútvonalak bejárása, vagy a nordic walking
(botgyaloglás), de nagy népszerűségnek örvend a mobiltelefonon adott instrukciók
alapján zajló tájékozódó futás is. Egyre színesebb a paletta, s a lehetőségekkel
főleg az iskolában lehetne megbarátkozni, hogy azután a mozgás a mindennapjaink
részévé, élethosszig tartó elfoglaltságunkká váljon.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek