Egy brit felmérés szerint a megkérdezett felnőttek 42 százaléka mondta, hogy
a legsúlyosabb egészségügyi problémája a kialvatlanság, 34 százaléka pedig
állandó fáradtságra panaszkodott. „A krónikus fáradtság diagnózisát először az
Egyesült Államokban állították föl, és azzal a jelenséggel hozták összefüggésbe,
hogy megjelent a társadalomban az élet minden területén jól teljesítő, állandóan
dolgozó, gyorsan előrehaladó sikerember képe. Ezt közvetítik különböző médiumok,
és ezt próbálják utánozni az emberek. A krónikus fáradtság ilyenformán a
túlhajszolt életre, a munkaidő végtelen meghosszabbodására adott (stressz-)
reakcióként fogható fel. A tünetek megjelenése a beteg számára egyfajta
felmentést ad, hogy »kiszállhat a mókuskerékből«. Másrészt a sikertörténetek
láttán érzett kudarcérzés, frusztráció és depresszió is ugyanúgy gyengítheti az
immunrendszert, mint a túlhajszoltságból eredő stressz. Az illető számára a
betegség itt is felmentésként jelenhet meg – adott esetben igazolva láthatja az
illető, hogy miért nem tudta felvenni a versenyt. Mindkét esetben a páciens
ragaszkodik a tüneteihez – kerüli az aktivitást, ami további depresszív és az
immunrendszert gyengítő folyamatokat idéz elő, és így szép lassan krónikussá
válnak a tünetek” – vázolta fel lapunk számára a krónikus fáradtság
kialakulásának tipikus folyamatát Csabai Márta szakpszichológus, az MTA
Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa.
A betegséget sokan a neuraszténia enyhe változatának tekintik – a neuraszténia
olyan ideges kimerültségi állapot, amelynek többnyire depresszió vagy szorongás
áll a hátterében. A krónikus fáradtságnak ugyanazok a tünetei: fokozott
fáradékonyság, csökkent koncentrációképesség, memóriazavar. Kísérhetik
megfázásszerű tünetek, a nyirokcsomók duzzanata és bizonytalan eredetű fájdalmak
is. Igen gyakori, hogy kialakul az a bizonyos ördögi kör: a fáradtság és egyéb
fizikai tünetek miatt létrejön az aktivitáshiány, ami depressziót okoz, az
illető egyre jobban befelé fordul, a tüneteire koncentrál. Ettől még kevésbé
lesz képes az aktivitásra, tovább csökken az önértékelése, egyre depressziósabb
lesz, ami tovább gyengíti az immunrendszert.
A krónikus fáradtság diagnózisát nehezíti, hogy szervi elváltozást nem lehet
tapasztalni, a tünetek igen sokfélék lehetnek, és egyénileg nagy eltéréseket
mutatnak. A tüneteket a szakemberek nem szervi, hanem funkciózavarnak tekintik,
tehát a háttérben nincs organikus károsodás vagy kimutatható kórokozó, hanem
valamely rendszer – itt feltehetőleg az immunrendszer – diszfunkcionális
működése. Ráadásul másféle betegségek esetén is hasonló panaszokról hallhatnak a
háziorvosok. Az orvoshoz fordulók mintegy 20 százalékánál a panaszok hátterében
nem találni szervi okot. Természetesen itt a legkülönbözőbb problémákról lehet
szó, nem csak krónikus fáradtságról. A negatív leletek birtokában a betegek
közül sokan a természetgyógyászok transzcendens módszereitől várják az
enyhülést. Sőt sokszor a pszichológusok is alkalmazzák ezeket a módszereket az
autogén tréninggel és a relaxációval együtt.
Ám a legtöbben nem is mennek orvoshoz: legalábbis az amerikai Gyógyítási és
Betegségmegelőzési Központ szerint a krónikus fáradtságban szenvedők 80
százaléka nem is tudja, hogy beteg. A feltételezések szerint az Egyesült
Államokban egymillióan szenvednek a krónikus fáradtságtól, pontos adatot azonban
nem lehet mondani. A tipikus krónikusfáradtság-szindrómában szenvedő beteg
középkorú nő – lehet, hogy azért, mert eleve a nők fordulnak gyakrabban
orvoshoz. Csabai Márta így magyarázta a jelenséget: a társadalmi vélekedések
szerint a nők inkább „megengedhetik maguknak”, hogy gyengébbnek mutassák
magukat, hogy kisebb tünetekről panaszkodjanak. A társadalom a férfiaktól azt
várja el, hogy legyenek „erősek”. Így a férfiak az ilyen tüneteiket – egyre
nehezebben ugyan, de – igyekszenek elnyomni, és részben ez is hozzájárul ahhoz,
hogy náluk fordulnak elő nagyobb arányban például az alkoholizmus vagy a
váratlan és súlyos szív- és érrendszeri betegségek – mindezek hátterében ott
állhatnak a korábban elhárított, letagadott kisebb tünetek.
A betegség kialakulásának okait egyelőre még keresik. A lelki tényezők mellett
összefüggésbe hozták egyes vírusfertőzésekkel is, de ma inkább a genetikai
eredetet hangsúlyozzák. Akiknél genetikailag nagyobb a fogékonyság a negatív
stresszválaszokra, immunitásproblémákra, azoknál nagyobb valószínűséggel jelenik
meg a krónikus fáradtság. De ehhez más – pszichológiai és társadalmi – okok is
hozzájárulnak. Brit kutatók például összefüggést találtak a gyerekkori
mozgásszegény életmód és a betegség kialakulása között. A mozgás a későbbiekben
is fontos szerepet játszik, ugyanis az alkalmazott terápiák közül a
viselkedésterápia és a testedzés vezetett igen jó eredményre. A fizikai
aktivitás mellett a szakember tanácsa szerint „igen fontos a hozzáállás, hogy a
feladatokat ne fenyegető tehernek, hanem pozitív kihívásnak tudjuk látni. Ne a
reménytelenség és tehetetlenség érzése ébredjen bennünk a feladatok láttán,
hanem az, hogy ezek megoldható – akár örömmel végzett – teendők. Ez a
szemléletváltás sokat segít. Természetesen sok ember ezt nem tudja önállóan
elérni, ebben segíthet gyerekkorban a nevelés, később a támogató társas
környezet – vagy ha szükség van rá, egy szakember”.
2008. 02. 01. (XII/5)
