Fotó: Reuters
Valentino Garavani neve – akit az egykori filmsztár, Rudolph Valentino után
kereszteltek el – az idők során egyfajta generációs márkanév lett. Negyvenöt év
munkássága során mindvégig hű maradt önmagához: névjegyét az elegancia, a
nőiesség, a gazdagság arisztokratikus ünneplése mellett tette le. Megteremtette
az „örök” római divatot, melyről ténylegesen azóta beszélünk, mióta Valentino az
első, párizsi mintára szervezett couture szalonját Rómában megnyitotta. Nevéhez
fűződik a római divat a hatvanas évekbeli fergeteges korszaka, a „dolce vita”,
Sophia Lorennel az élen. Majd Jackie Kennedy Onassis menyegzői ruhájával és
kérlelhetetlen eleganciájú kiskosztümjeivel véste bele magát emlékezetünkbe,
melyet olyan világsztárok öltöztetése követett, mint Julia Roberts és Cate
Blanchett. Mindketten meseszép Valentino-estélyiben vették át az Oscar-díjakat.
Valentino 75 évesen köszönt el a divat világától. Tervezők sora nyilatkozott
róla elismeréssel és hódolattal. A brit Vogue szerkesztője, A. Schulman szerint
szokatlan, hogy valaki a divat történelmében ilyen magasságokba tör, és ezt
ilyen hosszú időszakon keresztül meg is tudja tartani. Egyedülálló az is, hogy
Valentino úgy teremtett meg egy luxus-brandet, hogy nem állt mögötte hatalmas
apparátus. Ruháit mindig ő tervezte, egy üzleti partnerrel képviselve a
márkanevet. Utódot nem nevelt ki; Alessandra Facchinetti fiatal tervező lesz,
aki első Valentino-kollekcióját márciusban bemutatja.
Az elmúlt években sokszor érte kritika Valentinot az állandóság miatt, hogy túl
archaikus megközelítéssel nyúl a női öltözködéshez. Világa még mindig az a
világ, ahol a teadélutáni partikra sifon selyemruhákban jelennek meg a hölgyek,
My Fair Lady-kalapokban, a ruhához illő kiskabáttal és könyékig érő kesztyűvel.
Utolsó divatbemutatóján is ez a fajta klasszikus elegancia köszönt vissza.
Tavaszhoz illően a habkönnyű fehér, hamvas barack és virágmintás anyagok, a
selyem minden formájában, hímzett, gyöngyözött, paszományos díszítésekkel
ejtették bámulatba a közönséget.
Egy interjúban azonban elmondta: már nem élvezi annyira a munkáját, mint
negyvenöt évvel ezelőtt – kifejezetten unalmasnak tartja a divat világát. „A
divat világa romokban hever, nem mond már nekem semmit” – mondta a tervező az Il
Messagero nevű olasz lapnak. „Kifejezetten unalmassá vált az utóbbi években. A
fiatal tervezők kreációi teljesen egyformák. Túlságosan keveset foglalkoznak a
kreativitással, és túlságosan sokat az üzlettel. Az öregek sem tudnak már újat
mondani, nem csak nekem kellene visszavonulni.”
A január 23-ai estén azonban nyoma sem volt a kritikai hangulatnak, sem a jövő
miatti aggodalomnak, ez az este a múlt és a divatdiktátor méltó ünneplésével
telt. Valentino munkássága csupa fény és pompa, amely keveset villantott meg a
magánemberből – azon túl, hogy szűk családi – és baráti körben szerette
leginkább idejét tölteni, kevés egyebet tudunk róla. Állítólag szeretné
belevetni magát a kertészkedésbe, de a tervezéssel sem akar felhagyni, színházi
jelmezeket alkotna a legszívesebben.
Hogy milyen is az igazi Valentino, azt remélhetőleg hamarosan megtudhatjuk Matt
Tyrnauer, a Vanity Fair munkatársa által rendezett filmből, mely várhatóan
májusban, a cannes-i filmfesztiválon kerül bemutatásra.
2008. 02. 15. (XII/7)
