A kiállítás központi teréhez érkezve elsőként az „Urban” elnevezésű
enteriőrrel szembesült a látogató, ahol a kozmopolita, fiatalos stílust Michel
Ducaroy „Togo” kanapécsaládja szemléltette hernyószerű formájával, amely
emblematikus darabja a modern bútortervezésnek. Az 1973-ban a Ligne Roset
számára tervezett kanapé ma is friss és meghökkentően modern; piros huzatával és
egy piros lámpával kiegészítve kitűnően visszaadja azt a retróként is emlegetett
irányzatot, mely jelenleg a 60-as, 70-es évek újjáélesztésén fáradozik.
A „Classic” néven megjelenő enteriőr idei változata egyértelműen felvállalta az
1920-as, 30-as években rövid ideig virágzó, de nagy hatású stílushoz, az art
decóhoz való kapcsolódást. Aranyra festett és feketére lakkozott felületeivel
nemcsak formailag, hanem hangsúlyozott anyaghasználatával is a luxushoz
kapcsolódó – ma már történelmi – stílus behozatalára vállalkozott. Tette ezt
annak ellenére, hogy a legtöbb gyártó és tervező most inkább a barokkhoz nyúl a
történelmi korok közül, olyannyira, hogy nem ritkán még a 60-as évek
formavilágát is keveri a dús ornamentikájú, indás-virágos motívumokkal vagy
kristálycsillárokkal.
A „Pure” stílusként megjelölt harmadik enteriőrt a fehér szín légiessége és az
alumínium személytelensége jellemezte, ami a minimalart fokozásaként egy még
letisztultabb, még személytelenebb világot akart bemutatni. Kicsit a loft
könnyedsége és a high-tech anyaghasználata is fellelhető ebben a törekvésben. Ez
a fajta ingerszegény környezet azok számára hozhat megnyugvást, akik napközben
egy hajszolt menedzser-létformában küzdenek. Ha ehhez a „fehér alapon fehér
négyzet”-szerűen, végsőkig lecsupaszított stílushoz hozzáadunk például egy
zöldellő fákban, bokrokban gazdag, páratlan kilátást – az összhatás kitűnő lesz.
2008. 03. 14. (XII/11)
