A Lushnak ez sikerült, és több mint tizenhárom éve teszi illatossá
mindennapjainkat a Dél-Angliából indult kis vállalkozás, amely kezdetben postai
utánvéttel szállította ki a megrendelt szépségápoló termékeket. A lush (ejtsd:
lás) angol szó jelentése: nedvdús, buja, friss – és főként növényekre
vonatkoztatják. Az elnevezés elsőként egy fiatal cég kézzel készített
hírlevelében és katalógusában jelent meg. Elizabeth Bennett asszony (nem a Jane
Austen-hős) meglátta, és rögvest megszerette. Saját kis házában felállította
csapatát, amely hamarosan nemzetközi céggé nőtte ki magát.
A rendkívül eredményesen működő vállalat filozófiája szerint a minőségben nem
lehet kompromisszumot kötni. Kizárólag friss, organikus gyümölcsökből és
zöldségekből, a legfinomabb illóolajok hozzáadásával készítik el csábítóan
illatos szépítőszereiket. Nagy hangsúlyt helyeznek a természetvédelemre,
termékeiket állatkísérletek végzése nélkül állítják elő. Az effajta kísérletek
ellen intenzív kampányt is folytatnak, a magyar rétisas megmentési programját is
támogatták.
Számos kozmetikai termék összetevői között megtalálhatjuk a gyengéden ápoló,
vitamindús anyagot, a shea-vajat, amit egy a Nyugat-Afrika szavannáin honos,
akár 15 méter magasra is megnövő fa terméséből állítanak elő. A fák ágain
fürtökben lógó shea-diók kemény héja gesztenyére vagy nagy mandulára emlékeztető
magot rejt, mely igen gazdag értékes anyagokban. A helybeliek évszázadok óta
változatlan eljárással dolgozzák fel a shea-diót, hogy kinyerjék belőle az
illatos, sőt ízletes, kellemesen lágy, fantasztikusan bőrnyugtató hatású
shea-vajat. A legtöbb cég egyszerűen a piacon vásárolja meg ezt a különleges
alapanyagot valamelyik közvetítő cégtől, de belegondoltunk-e már abba, hogy
hogyan kerül a shea-vaj Afrikából ezekhez a cégekhez? A különleges alapanyagot
kemény, sokórányi fizikai munkával állítják elő Nyugat-Afrika falvainak
asszonyai, akik – mivel jóformán semmilyen megélhetési lehetőségük nincsen –
akár éhbérért is hajlandók eladni a shea-dióból kinyert kincset. A Lush azonban
nem hajlandó belemenni tisztességtelen alkukba. Filozófiájuk szerint termékeikre
minden szempontból büszkék akarnak lenni, így a cég közvetlenül a shea-vaj
készítőivel kötött üzletet Afrikában, és tisztességes árat adnak a legkiválóbb,
eredeti alapanyagért. Csak így lehetnek biztosak abban, hogy a pénz nem vándorol
a közvetítők zsebébe.
A Lush két munkatársa (Alan és Simon) Ghána egyik falujába utazott, hogy
személyesen is megnézzék, hol és hogyan készül a legtisztább shea-vaj. A
körülbelül ötezer lelkes Tamale az egyik legfontosabb shea-vaj és shea-dió
felvásárlási központ. Az alapanyag előállításával foglalkozó szövetkezetnek
120 nő tagja végzi a munkát, akik nemritkán csecsemőiket szoptatják az
alapanyag előállítása közben. A falu házai többnyire vályogból épültek, és bár
meglehetősen kezdetleges a külsejük, igen jól ellenállnak az esős évszakban a
nedvességnek és a szélnek. A Lush munkatársait harminc asszony fogadta nagy,
harsány mintás ruhákban és fejkendőkben, arcukon a törzsre jellemző hagyományos
és hegtetoválásokkal. A fogadóbizottság dallal és tánccal várta a vendégeket,
majd bemutatkoztak a szövetkezet elöljárói. Ezt követte az üzem megtekintése. Az
asszonyok szétválogatták a jó és a gyengébb minőségű shea-diókat, majd a
megfelelő szemek az őrlőbe kerültek. 50-80 kiló őrölt dió kerül az üstökbe,
ahol 45 percen át egyenletesen hevítik, vigyázva, nehogy leégjen. Ez a munka
fizikailag is igen megterhelő, a füst csípi a szemet, a hőség elviselhetetlen.
Az üstöt ezután két asszony helyezi egy betontalapzatra, ahol vizet adnak hozzá,
és elválasztják a vajat az egyéb anyagoktól. Alan és Simon is kipróbálta ezt a
munkafolyamatot, és az asszonyok nagy nevetéssel honorálták az egyébként
sikertelen erőfeszítéseiket.
2008. 04. 25. (XII/17)
