Az előzményt a brit Élelmiszerszabványügyi Hivatal, a Sout-hampton Egyetem
és a St. Marys kórház közös tanulmánya jelentette, amelyben főszerepet játszott
ezerkétszáz gyerek, plusz hat úgynevezett azo-színezék és a benzoesav nevű
tartósítószer. A négy héten át tartó kutatás során azokat az ételszínezékeket
vizsgálták, melyek jellemzően a gyerekek által preferált édességekben és más
„üres kalóriákat” tartalmazó nassolnivalókban találhatók meg leggyakrabban. Az
eredmény nem lett egybehangzó, de így is gondolatébresztő: a szülők
megfigyelései összefüggést mutattak gyermekeik hiperaktív viselkedése és a
mesterséges színezékek benzoesavval együtt való fogyasztása között. A klinikai
tesztek ezt nem tudták számszerűen alátámasztani, de nem alaptalan a gyanú, így
a felmérést végzők az unió illetékes szervéhez fordultak. Az eredményeket az
Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) is értékelte idén tavasszal, de
további vizsgálatok elvégzését látják szükségesnek, mivel a lakosság egészére
nézve nem mondható reprezentatívnak a tanulmány.
Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) szakembere lapunknak
úgy nyilatkozott, hogy a mostani problémát eddig nem regisztrálták. A tanulmány
hatására az OFE is az azo-színezékek kivonását követeli. Javaslatuk az eddigi
gyakorlatnak is megfelel: ha felmerül a gyanú, hogy egy adalékanyag káros,
kivonják a forgalomból, amíg az „ártatlansága” be nem bizonyosodik. Épp ezért
váltott ki az OFE szakértője szerint felháborodást, hogy az Európai
Élelmiszervizsgálati Bizottság mindössze egy javaslatot tett, miszerint a
gyártók a színezék használata mellett kötelezően tüntessék fel az élelmiszeren,
hogy „esetleges aktivitási és koncentrációs zavarokat idézhet elő gyermekeknél”.
A fogyasztóvédők keményebb fellépést, illetve szigorítást követelnek. Dömölki
Lívia ugyanakkor rámutatott, hogy eddig is szigorúan meghatározott volt, mennyit
és mihez használhatnak az azo-színezékekből. Az ENSZ illetékes szervezete, a FAO/WHO
folyamatosan vizsgálja, ellenőrzi az adalékokat, tavaly például kitiltottak egy
piros színezéket Angliából.
Az ellenőrzésnek köszönhetően a fogyasztást figyelembe véve változtatják az
adalékanyagok határértékét is, így például a megnövekedett édesség- és kényelmi
termékek fogyasztása miatt csökkentették a színezékek és édesítőszerek
használatának engedélyezett mennyiségét. Másik oldalon viszont Dömölki szerint
azt is látnunk kell, hogy nemcsak a gyártók kedvelik az azo-színezékeket
könnyebb kezelhetőségük miatt, hanem a fogyasztók körében is népszerűek, mivel a
természetes adalékoknál jóval vonzóbb külsőt adnak a termékeknek.
Dr. Gergely Valéria, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének képviselője a
Hetek kérdésére hasonlóképp válaszolt: álláspontjuk szerint a mesterséges vegyi
anyagok használatát a lehető legkevesebbre kellene csökkenteni az
élelmiszeriparban. Mindenképp az említett élelmiszeripari produktumok
fogyasztásának csökkentését vagy kizárását javasolják az étrendből, különösen
gyermekek, várandós anyák és nem egészséges emberek esetében.
Dr. Sohár Pálné, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ (MgSzHK)
tudományos tanácsadója, korábban az OÉTI toxikológiai főosztályvezetője úgy
nyilatkozott lapunknak, hogy nem látja kétséget kizáróan bizonyítottnak a
Southampton Egyetem végkövetkeztetéseit. Mindemellett úgy véli, hogy egész
biztosan nem származik kára egyetlen fogyasztónak sem abból, ha az üdítőitalok
és édességek mesterséges színezékektől mentesek. Ezeknek az anyagoknak –
meglátása szerint – nincs semmiféle, az emberi szervezet számára előnyös hatása,
még akkor sem, ha nem egészségkárosítóak az elvégzett toxikológiai vizsgálatok
eredményei szerint.
A fogyasztók egy részében kiváltott, az allergiához hasonló, nemkívánatos
tünetek (intolerancia) azonban véleménye szerint nem köthetők kizárólag a szóban
forgó anyagokhoz, nagyon gyakran a természetes színezékek, de még maguk az
élelmiszerek is okozhatnak ilyen tüneteket. Ez a gyerekek esetében a
hiperaktivitáshoz hasonló viselkedésben nyilvánulhat meg, esetleg „ronthatja” az
egyébként is hiperaktív kisgyerek állapotát. Megoldásként az elővigyázatosságot
és a fokozott odafigyelést javasolja a fogyasztóknak. Ha a legkisebb gyanú is
felmerül, hogy valaki érzékeny, netán túlérzékeny valamire, az kerülje el!
Kívánatosnak tartja azt is, hogy a piacon – elérhető áron –
mesterségesszínezék-mentes üdítőital és édesség is kapható legyen.
Az OFE és az OÉTI szakemberei szerint a követendő példát e tekintetben a
skandináv államok nyújtják, ahol a kormány nagyon szigorúan lép fel a fogyasztók
érdekében. Sohár Pálné ennek okát abban látja, hogy az északi államokban
különösen sok az azo-színezékekre érzékeny ember. A norvégok épp ezért – mivel
nem tagjai az uniónak – nem is engedélyezik azok használatát. Az azo-színezékek
világméretű betiltásának viszont szerinte még nem jött el az ideje. Az egyoldalú
uniós korlátozás hátrányosan érintené az európai gyártókat, de nem védené
kellően az európai fogyasztókat. Mivel a világszabványnak megfelelő, az unión
kívüli országokból származó élelmiszerek importja nem tiltható, az üzletekben
továbbra is kaphatók lesznek azo-színezéket tartalmazó élelmiszerek. A
legnagyobb befolyást az azo-színezékek használatának visszaszorítására – a
megkérdezettek szerint – a fogyasztók gyakorolhatják azzal, hogy a boltban az
esetleg „sápadtabb”, de egészségesebb élelmiszereket választják.
Mitől óvakodjunk?
Az úgynevezett azo-csoportot tartalmazó színezékek, melyeket az említett
tanulmány vizsgált:
E 102 – tartrazin; E 104 – kinolinsárga; E 110 – narancssárga S; E 122 –
azorubin; E 124 – neukokcin és az E 129 – alluravörös AC. Leggyakrabban
édességek, desszertek, rágcsálnivalók, üdítõitalok, szörpök, finompékáruk, nem
hõkezeléssel tartósított gyümölcskészítmények, fagylaltok, jégkrémek
tartalmazzák.
2008. 08. 22. (XII/34)
