Brad Pitt és George Clooney
A metroszexuális divat 2004-ben vált általánosan ismertté, ekkortól kezdve
néhány évig a csapból is csak a rózsaszín inges, bababőrű, elnőiesedett szépfiúk
folytak. Mostanában viszont egyre több kritikát hallhatunk a magukat minden
kirakatban megnézegető, mindig trendi metroszex férfiakról. Az überszexuális
férfiideált eredetileg a metroszexuális életvitelre adott ellenkultúrának
szánták, hasonlóan ahhoz, ahogy a hetvenes évek természetességét hirdető hippik
optimista testkultuszával szemben megjelentek a testüket eltorzító szkinhedek.
A szót egyébként Marian Salzman használta először a Férfiak jövője című
bestseller könyvében. Salzman az überszexuális típusba sorolja azokat a
férfiakat, akik öltözködésükben elsősorban férfiasságukat hangsúlyozzák,
stílusukat nem változtatják a divatnak megfelelően, karizmatikus, karakteres,
vezető egyéniségek, és még felfedezhetők bennük az olyan tradicionális
férfitulajdonságok, mint a kitartás, erő, büszkeség, önbizalom vagy bátorság. Az
„über” előtagról először mindenki a nietzschei eredetű, a nácik által
előszeretettel használt „übermensch”-re asszociálhat, mellyel eredetileg azt a
bátor, merészen gondolkodó emberideált jellemezték, aki nem ijed meg
gondolatainak következményeitől, hanem mindig véghez viszi azokat. Ízlésében,
kulturális igényében arisztokratikus jegyeket hordoz. Ha életének nincs is
különösebb célja, akkor önmaga a cél, azaz önmaga istene.
Az überszexuális és übermensch szó között tehát nem véletlen az áthallás. Az új
irányzat legfőbb képviselői mind ismert emberek közül kerülnek ki, akiknek
vannak elveik és céljaik, mind fontos politikai szereplők, vagy olyan színészek,
énekesek, akiket foglalkoztat a világ igazi problémáinak megoldása is. Bonónak,
a U2 rockegyüttes frontemberének életmódját például rengetegen követik, és
koncertjeivel nemcsak karriert épít, hanem az afrikai szegényeken is segíteni
akar. Nem csoda, hogy a pletykalapok már a következő Nobel-békedíj esélyeseként
nyilatkoznak róla. De az überszexuálisok 10-es toplistáján található Barack
Obama neve is, aki Amerika demokrata elnökjelöltjeként mint családszerető, mégis
kemény politikus teremtette meg a hazafiasság legújabb arcát. Ráadásul mindig
tökéletesen áll rajta az öltöny! Az „überek” pozitívumaként azt is szeretik
kihangsúlyozni, hogy míg a metroszexuálisok között már felismerhetetlen, hogy ki
a meleg, és ki nem, az überszexuálisok heteroirányultságához kétség sem férhet.
Az új „über”-kampány egyik célja pont az, hogy ébresztőként szolgáljon a sokak
által kritizált „divatmelegedés” megállítására. Míg a metroszexuálisoknak
általában az őket tökéletesen megértő nők a legjobb barátaik, az „überek” bár
tisztelik a nőket, de legközelebbi bizalmasaik inkább a férfiak közül kerülnek
ki.
Az új divatot lelkesen fogadó réteg szerint, nem másról van szó, mint
visszatérésről abba a normális állapotba, amelyben a férfiak azelőtt éltek, hogy
a feminizmus semlegesítette őket. A liberális női mozgalmak kezdete óta a
férfikarakter válságba került. A férfiak nem hagyhatják annyiban, hogy a nők
„felszabadítása” fokozatosan „másodlagos” nemmé alacsonyítsa őket, míg a nők
mindenhol a reflektorfénybe kerülnek. Minden túlzás ellenére vitathatatlan, hogy
a feminizmus legalább akkora jelentőségű változást hozott a férfiak életében,
mint a nőkében.
A kritikusok viszont pont a nemek közötti különbségek, a „ferdeség és
egyenesség” szétválasztása miatt nem jósolnak hosszú életet az überszexuális
divatnak. Egyes szakértők az egész mozgalmat csak egy megszokott
marketingfogásként értékelik, mivel az olyan, most überszexuális példaképeket,
mint George Clooney, Brad Pitt, Arnold Schwarzenegger vagy Bill Clinton két éve
még metroszexuálisnak nevezték. A listán szereplő hírességek és a korábbi évek
sztárjai között talán az az egyetlen kirívó különbség, hogy előbbiek már „über”-korosnak
is mondhatók, mivel átlagéletkoruk körülbelül 50 körül mozog. Az „über”-mozgalmat
legtöbben azért sem tartják igazi megújulásnak, mert a külsőre való kényszerű
odafigyelés, és annak minden további megvitatása – mi kívánatos és vonzó egy
férfiben, mi férfias és mi nem – tipikusan metroszexuális szokás.
A divatvilág nem igazán akart újítani, ám a metroszexuális árucikkek iránti
kereslet látványos csökkenése arra sarkallta guruit, hogy újabb hóborttal kössék
magukhoz a férfivásárlókat. A korral haladó, és az aktuális férfitrendet
elfogadó személyek pedig mindig számíthatnak rá, hogy szimpatikusabbnak fogják
őket tartani az emberek, az állásinterjúkon és az üzleti életben sikeresebbek
lesznek, és valószínűleg párt is könnyebben találnak maguknak. A legújabb
szlogenek szerint a férfiaknak ismét férfivá kell válniuk, legfőbb ideje, hogy
újra bajuszos vagy szakállas emberek mászkáljanak az utcákon, és a férfiasság
legyen a sláger. Továbbra is fontos a minőség, de az új irányzat megengedi a
férfiaknak, hogy a hétvégi bevásárlókörutak helyett otthon maradjanak, sört
igyanak, focimeccset nézzenek vagy horgásszanak anélkül, hogy unalmasnak
tartanák őket. A legtöbb nő így sem fogja visszasírni a metroszex férfiakat,
mivel senki sem akar versenyezni egy olyan „királyfival”, akinek puhább és
simább a bőre mint egy nőnek, az illata is jobb, és mindig elfoglalja a tükör
előtti helyet. A nőknek ráadásul az is szimpatikus lehet, hogy a régi
férfieszményt néhány pozitív nőies tulajdonsággal is ötvözték. Az „überek”
ugyanis nem vetik meg a szenvedélyességet, a kommunikációt, biztonságot
nyújtanak, nyugodtan kimutatják az érzelmeiket, akár sírni sem szégyellnek.
Külsőre természetesen ők is döglesztően néznek ki, mégsem macsók, és biztosan
heterók.
Az összességében több pozitív változást bevezetni próbáló új trendet mégis nehéz
„übernek” értelmezni, sőt felesleges az új szakkifejezés, elég lenne csak
szimplán „normálisnak” hívni azokat, akik minden erőlködés nélkül hűek maradnak
saját nemükhöz. Az emberfeletti emberideállal kapcsolatban további cseppet sem
elhanyagolható probléma, hogy egy friss hazai kutatás szerint a megkérdezett
hölgyek közül sajnos még egyik sem találkozott ilyen „superman”-nel.
2008. 09. 05. (XII/36)
