Zoltán magánszféráját párja éveken át semmibe vette: átkutatta a zsebeit, átnézte a leveleit, hallgatózott, gyanúsítgatta, teljesen irreálisan jeleneteket rendezett, egészen odáig, hogy a pszichés nyomásgyakorlás miatt a férfi gyógyszereket kezdett szedni, állandóan szorongott, depressziós állapotba került, már a karrierje is kezdett leépülni, végül komoly pszichiátriai segítségre lett szüksége.
A mindenütt jelen lévő, fokozott stresszhelyzet nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is megérinti, a frusztrációkat pedig sokan agresszióval próbálják levezetni. Közben a szerepek kezdenek átstrukturálódni, az emancipáció hatására a nők is férfias jellemvonásokat alakítanak ki.” – állította dr. Léder Rózsa, a Magatartástudományi Intézet munkatársa egy apákról szóló konferencián.
„Én nagyon szeretem az anyukámat, de nagyon félek tőle, mert az apukámat is majdnem megölte” – bukott ki a mindkét szülőt önkéntelenül védeni próbáló kislányból. Családjukban az állandósult viták visszatérő témája volt, hogy mások mennyivel jobban élnek, a férfi viszont nem foglalkozik eleget velük, de nem teremt jómódot sem, amire büszkék lehetnének. Az apa békés természete miatt nem akart a sértésekre reagálni, ám az évek óta tartó családi szekatúra egyik állomása után autójával súlyos balesetet szenvedett.
2008. 12. 31. (XIII/1)
