Serdülőkorban a gyors növekedés következtében a fejletlen, gyenge izomzatú gyerekeknél – de valljuk be: felnőtteknél is – helytelen testtartás alakulhat ki: a hát kerek, a vállak előreesnek, a mellkas csapott, a has előredomborodik. Így jön létre a jellegzetes kérdőjeltartás. Nagyon hasonlíthat valamilyen gerincbetegségre, néha nem is olyan egyszerű a megkülönböztetés. Hanyag tartásnál a gerincen nincsenek (még) rögzült elváltozások, felszólításra a gyerek helytelen tartását ki tudja javítani. Nem így a gerinc szerkezeti betegségeinél, a gerincferdülésnél és a Scheuermann-kór esetében, melyek diagnózisát a röntgenfelvételen látható jellegzetes elváltozások megerő-sítik.
A gerincferdülés (scoliosis), a gerinc kóros oldalirányú görbülete, a 10–14 év közötti gyermekek mintegy 4 százalékánál kimutatható. Az esetek többségében oka ismeretlen. A gerincferdülés rosszabbodása döntően a gyors növekedés időszakaira tehető. Amikor a csontrendszer hirtelen növekedésnek indul, az izom és az ízületi rendszer meg-erősödése még várat magára, s a kóros görbületek mentén az izmok nehezebben bírják a terhelést. Enyhe gerincferdülésre lehet gondolni kisebb-nagyobb aszimmetriák kapcsán, például ha a gyermek egyik válla magasabban áll, mint a másik, vagy ruhái nem állnak egyformán mindkét oldalon, és az egyik csípő magasabb a másikhoz képest. Minél súlyosabb a görbület, annál nagyobb a valószínűsége a további állapotromlásnak.
Mind a gerincferdüléses gyerekeknél, mind a jóval nagyobb számban előforduló hanyag tartású gyerekeknél alapvető lenne az időben elkezdett, célzott, egyéni és rendszeresen végzett gyógytorna a növekedés befejeztéig, sőt, néha még tovább is. Komoly együttműködésre van szükség a gyermek, a szülő, az orvos és a gyógytornász részéről. A lapunk által megkérdezett házi gyermekorvos szerint fontos lenne, hogy amikor az iskolaorvos kiszűri és gyógytestnevelésre irányítja a gyermeket, azt a szülők ne sérelemnek tartsák, hanem működjenek együtt, és támogassák csemetéjüket, akinek vélhetően a társak előtt „ciki” a helyzet. „Szerintem az a baj, hogy a köztudatban az áll, hogy a gyógytesi, az valami alsóbbrendű dolog” – mondja egy negyedéves gyógytestnevelés szakos hallgató. Már annak is nagy megelőző és terápiás hatása lenne, ha az ovisok és kisiskolások nem a tévé és a számítógép előtt ülnének naphosszat. Ha ennél többre is rá tudjuk őket venni, akkor az legyen az úszás.
Elgémberedett felnőttek számára szintén a gerinctorna javasolható. Fontos tisztában lennünk vele, hogy a gerincet stabilizáló izmok struktúrájának megváltoztatása akár heteket-hónapokat is igénybe vehet, így az eredmény csak lassan, fokozatosan alakul ki. A torna mellett van néhány apróság, melyeknek betartása nagyban hozzájárul a hát védelméhez. A teljesség igénye nélkül ezek a következők: az ágyban ne legyen túl puha a matrac, és oldalfekvésben olyan magas párnát tegyünk csak a fejünk alá, amely tökéletesen egyenes helyzetben tartja a gerinc nyaki részét. Vezetés közben a karok maradjanak enyhén hajlítva. A háttámla dőlési szögét állítsuk be úgy, hogy megtámassza a hátat, de ne kényszerítse görnyedt helyzetbe. A legjobb, ha a derék mögé kis párnát helyezünk. Íróasztalnál történő munkavégzésnél üljünk a szék szélére: a térdhajlat és a csípő legyen derékszögben hajlított, a vállak lazán leengedve, a mellkas kiemelve. Nehezebb tárgyak felemeléséhez álljunk terpeszbe, hajlítsuk a térdeket, és egyenes háttal döntsünk előre. Soha ne nyúljunk le semmiért nyújtott térdekkel, előre hajló háttal és kifeszített könyökízülettel! Kerüljük a 4 centiméternél magasabb sarkú cipőket! Azok a kismamák, akik kenguruban hordják babájukat, minél hamarabb térjenek át a háton cipelésre! Ügyeljenek arra, hogy a babát egyszer bal karon, egyszer pedig jobb karon tartsák. Nőknél az egy oldalon történő babázás gyakran okoz észrevétlenül felnőttkori gerincferdülést. Sporttevékenység végzése közben ügyeljünk a gyakorlatok és sportmozgások precíz kivitelezésére és a helyes testtartásra.
2009. 01. 09. (XIII/2)
