A méhek és a méz már több évezrede megjelentek az ember életében. Az ószövetségi írások is beszámolnak a méhek tartásáról és a méz szüreteléséről, de a zsidóknál egyben a jólétet is jelképezte. Az ókorban a természet legértékesebb adományának tekintették, néhány helyen adófizető eszközként is szolgált. Egy friss kutatás szerint a hagyományos orvoslásban főszerepet játszó méz akár azokkal a baktériumokkal szemben is hatásos lehet, amelyek a legmodernebb antibiotikumoknak is ellenállnak.
Az európai országokban is kedvelt fogyasztási cikk: a mézfogyasztás uniós átlaga eléri az évi 1,7-2,5 kg-ot. Németország, illetve a skandináv országok egyaránt nagy mézfogyasztó nemzetnek számítanak. Hazánk e téren sincs az élbolyban: 0,5 kg/év/fő. Ez már csak azért is sajnálatos hír, mert összehasonlítva a világ többi országában forgalmazott mézzel, a magyar méz íze és összetétele a legjobbak közé tartozik.
A legfelkapottabb méz közismerten az akác, de mégsem ez a legértékesebb fajta. A legértékesebbek a sötét színű mézek, mert ezeknek magasabb az ásványianyag-tartalmuk. Különlegességnek számító csemege a gyorsan kristályosodó, két nap után már késsel kenhető repceméz, és ugyancsak unikálisnak számít az érdekes aromájú erdeifenyő vagy éppen az aranyeső méze. És nemcsak finomak, hanem kiváló energiaforrások is: megfázás esetén különösen ajánlott a fogyasztásuk. A méz az immunrendszert erősíti, de jó álmatlanság ellen is. Egy pohár tejbe egy kis méz kiváló arra, hogy valaki pihentető álmot aludjon. Míg a repceméz csökkenti a gyomor savtermelését, a hárs kiváló fertőtlenítő hatású.
2009. 01. 16. (XIII/3)
