A svéd kutatók tanulmánya kimutatta, hogy szoros összefüggés van a fizikai aktivitás és az elhunytak aránya között. A fokozott igénybevételt vállaló középkorú és idősebb férfiak magasabb életkort élnek meg, jóllehet ez a hatás öt-tíz éves agilis időszakot követően válik egyértelművé. Az aktív életmód éppoly tekintélyes mértékben növeli az életidőt, mint például a dohányzásról való leszokás. Mint az köztudott, a tétlenségből eredő betegségek teszik ki az egészségügyi problémák zömét.
Az Uppsalai Egyetem kutatói kétezernél is több ember életét kísérték figyelemmel a hetvenes évektől kezdve harmincöt éven át. A vizsgálat kezdetén ötven év körüli személyek összesen öt alkalommal estek át széles körű egészségügyi kivizsgáláson és az életmódjukkal kapcsolatos kikérdezésen. Az időtöltési szokások szerint három csoportot különböztettek meg. Az intenzív testmozgású férfiak kategóriájába azok estek, akik versenyszerűen sportoltak vagy - és ez tette ki a többséget - hetente legalább három órát rendszeresen kertészkedtek. Akik gyakran sétáltak vagy kerékpároztak, csupán közepesen aktív személyeknek számítottak. Végül a kevéssé aktív tevékenységűeknek számítottak az olvasásnak, tévézésnek s egyéb üldögélős elfoglaltságoknak hódolók.
Nyolcvanéves korára az inaktív csoport kétszeres halálozási arányt mutatott az erősen aktív résztvevőkhöz képest. Kilencven felé közeledve az inaktívak több mint nyolcvan százaléka már elhunyt, míg az erősen aktív idős urak negyven százaléka még mindig a kertjében serénykedett. Az aktívak legalább négy évvel, a közepesen edzettek pedig átlagosan két évvel élnek tovább az inaktívakhoz képest. Soha nem késő váltani, hiszen kimutatható volt az életmód-változtatás hatása is: akik öregkorukra hagytak fel az üldögéléssel, hamarosan egyre jobb testi-lelki eredményeket mutattak. A fizikai aktivitás függvényében vizsgált halálozási arány különbsége a résztvevők hetvenedik-nyolcvanadik életévétől mutatkozott meg erőteljesen.
2009. 04. 03. (XIII/14)
