hetilap

Rózsás-bazsalikomos csokoládét? Esetleg jöhet egy sajtkrémmel töltött? Vagy inkább áfonyás-vargányást? – Igen, a Zotter csokoládé-manufaktúrában vagyunk, ahol Christian Gasser, a cég egyik vezetője lapunknak
mesélt a kezdetekről is. Megtudtuk, hogy az ötlet­gazda, Josef Zotter gyermekkorában édesapjának ezen a helyen álló istállójában gyakran álmodozott csokikról, hiszen csak kivételes alkalmakkor jutott hozzá az áhított csemegéhez. Ké­sőbb cukrászként kísérletezgetett az ízekkel, de mivel ez volt az ország legszegényebb régiója, nem voltak meg az anyagi feltételek álmai kivitelezéséhez. ő azonban nem adta fel, egész életé­ben ez foglalkoztatta, hogy milyen a jó csoki, sok ötlete volt, és a kitartó szorgalom lassan meghozta a várt eredményt. 1999-ben nyílt az első kis csoki­műhelye három négyzetméteren, 2007-re pedig már 17 millió eurós beruházással ötezer négyzet­méteressé fejlesztette manufaktúráját.
Mára Sepp Zotter igazi világkarriert futott be: rangjára emelte a kreativitást és az innovációt.
A siker teljes mértékben igazolta az elképzelést: nincs Európának olyan zuga, ahol ne igényelnék a termékeket, de a tengerentúlon sem ismeretlen a neve. Az üzem száz dolgozója évente körülbelül 50 ezer tábla kézzel készített csokoládét gyárt a leg­kü­lön­bözőbb ízesítéssel, például rózsás-mandulás, pezsgős-habkrémes, szilvás-szalonnás, mál­nás-kókuszos, vaddisznótöpörtyűs, datolyás-gombás, kakukkfüves-áfonyás és még számtalan különleges, fantáziadús ízűt. Mindezt édesen, sósan, savanyúan. Azért vannak klasszikusabb íze­sítésűek is, például pisztáciás, kávés, gyömbéres, csilis.
„A kvalifikált csokink minőségét három dolog határozza meg: a minőség, a biobab és a kakaóbab feldolgozása – mondja Christian. – Egy szem kakaóbab hatszáz féle aromát tartalmaz, ebből öt-tizet tudunk felismerni, melyből a töltelékek segítségével kétszázféle csoki készül. A különleges kreációknak minden művelete egy fedél alatt történik: a kakaóbab-pörköléstől kezdve az összetevők finom őrlésén át a késztermék előállításáig.”
Ráadásul a csokimester kreációinak nagy része stájer alapanyagokra épül: a környező erdők gyümölcseire vagy épp a tökmagra. A Zotter manufaktúra úgy segít felismerni a különbségeket, hogy a kakaóbab feldolgozásánál kiemeli az adott kakaótípusra jellemző tulajdonságokat, és mindezt le is írja a Labookóban, értékes tudásanyagot osztva meg ezzel a csokoládé szerelmeseivel. A Labooko-széria huszonnyolc csokoládépár segítségével igyekszik bemutatni a kakaó ízének sokszínűségét, és semmilyen mesterséges anyagot, tartósítószert nem tartalmaz.
A Zotter-finomságok nem csupán különlegesek, hanem bio- és Fair Trade-termékek is, ezért drágábbak a szokásosnál. A Heteknek munkatársuk, Michaela Nieke elmondta: mindezeken kívül a tiroli hegyi parasztokat is támogatják, ám reklámra nem nagyon fordítanak pénzt. Az alapanyagok tekintetében pedig nemcsak a vásárlókkal tesznek jót, hanem a termelőkkel is, ugyanis „fair”, azaz méltányos kereskedelemnek megfelelő módon szerzik be a kakaóbabot Dél-Amerika nyolc országából. Vagyis a minőséget a szokásos felvásárlási ár háromszorosával is honorálják. És ez ösztönzi az ottani földműves embereket – akiket személyesen is ismernek –, hogy okosan és nem az őserdőt pusztítva gazdálkodjanak.
A Fair Trade igen szigorú és nehezen betartható szabályokat ír elő, ami a kakaótermelés és -felhasználás világában különösen értékelendő: ez garantálja azt is, hogy alapanyagait se rabszolgamunka, se gyermekmunka ne érintse.  Extraként pedig a modern művészeteket is pártfogolják: minden csokitípust valamilyen egyedi – többnyire humoros – grafika díszít Andreas H. Gratze jóvoltából, ezeket aztán évente cserélgetik.
A „Schokolade Theater”, azaz a Csokoládészínház kóstolóexpedíciójában való részvétel csak előzetes bejelentkezést követően lehetséges: szakszerű vezetés keretében pillanthatunk be élőben a híres kézi készítésű csokoládék műhelytitkaiba. A „színház” úgy van megépítve, hogy egy üvegfolyosón végig lehet menni az összes gyártási fázis mellett. Az elején egy negyedórás filmet vetítenek le a biokakaó termeléséről és a Fair Trade-ről.
A mozi után indul a túra: az útvonal az emeleten fut körbe a gyártóhelyiségek mellett. A csokigyártás minden fázisát végignézhetjük: nagy gépeken, szigorúan temperált termekben megy tovább a csoki, amiből tízféle alapkeverék van, kakaótartalom szerint. Ezeket természetesen mind végigkóstoljuk, kis szökőkutakból lehet csapolni egy kanálba. Később ugyanezeknek a szilárd változata jön, és van egy folyosó, ahol ki vannak téve azok az alapanyagok, amiket a töltelékekhez használnak fel: például fűszerek, dió­félék.
Ezután következik a tejbár, ahol egy mini csillerendszeren körbe-körbe mennek a kis darab trinkschokoladék, amit forró alpesi biotejben kell felkeverni. Ezek az ivócsokoládék sokféle ízben kóstolhatók: vaníliás, mentás, indiai fűszeres stb. Ezután a balleros nevű kis golyszlikat lehet megízlelni, amelyek magokból vagy aszalt gyü­möl­csök­ből és fűszeres csokis bevonatból állnak.
A legvégére maradnak a rendes táblás csokoládék, amelyek futószalagon mennek, kis darabokra vágva. Két óra alatt mintegy ötvenféle ízvilágú „kihagyhatatlan” csokit kóstoltunk – majd holnap leböjtöljük… Jó marketingszokás szerint a gyárlátogatás itt is shopban végződik.
Ha tehát egynapos tartalmas kirándulásra és valódi ízélményekre vágyunk, akkor irány Riegersburg Bergl 56, mely karnyújtásnyira van a magyar határtól – Rábafüzestől mintegy 30 kilométerre. A látogatás a nagy érdeklődés miatt korlátozott, ezért jó előre kérjünk időpontot a  www.zotter.at címen. Jó kóstolást! (x)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek