hetilap

A Radikális Zebrahasználók Országos Akciócsoport (RAZOR) eddig négy akciót hajtott végre a főváros különböző pontjain. Egy forgalmas budapesti úton 40 perc alatt 38 autót vettek fel, melyek vezetői nem adtak elsőbbséget. A „zebrások” aktív magja tizenöt fő, de elmondásuk szerint a cél­ki­tűzéseikkel szimpatizálók közül egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Akcióik helyszínére a lakosság köréből is várnak javaslatokat, esetenként a javaslattevőkből bővül az aktuális akciócsoport. „Ma olyan a morál, hogy nem állnak meg a zebránál, s úgy tűnik, ez nem nagyon érdekli a BRFK-t – mondta el a Heteknek az egyik alapító tag, Pécsi Balázs. – Kény­telenek vagyunk a nyilvánosság erejével élni, és az akció végén egy ügyvéd által készített feljelentésszabványt töltünk ki a szabálytalankodók ellen, amelyet a kerületi rendőr­fő­ka­pi­tányhoz juttatunk el.”
Egy szabályos feljelentés sok munkával jár, időbe telik, míg beérkezik a rendőrséghez, s az érdemi válasz is várat még magára: ha indultak is eljárások, a vétkeseket nem sújtotta még büntetés. „A gyalogosokat nem képviseli senki – mutat rá Pécsi –, egyet tudunk tenni, hogy a rendőrséget rákényszerítjük, hogy ezzel az üggyel érdemben foglakozzon, az autósokra pedig a feljelentések elrettentésként hassanak, s legalább saját jogosítványuk érdekében szabályszerűen közlekedjenek.” Az akciócsoport nem szi­goríttatná a KRESZ-t, de a betartását követeli, akár fokozottabb hatósági kényszerrel is, hogy a gyalogátkelések a jelenleginél biztonságosabban történhessenek.
A balesetek 72 százalékát nem a figyelmetlen vagy szabálytalan járókelők (mint tudjuk, ilyenek is vannak), hanem a gépjárművezetők okozták. Pécsi aláhúzza: nem céljuk, hogy rájátsz­szanak a közlekedési veszélyhelyzetekre, akciói­kat nappal hajtják végre, olyan átkelőt választanak, amely jól látható, semmi sem takarja; lámpa nincs, tábla, burkolati jel és járdasziget viszont van. Az aktivisták két kamerát helyeznek el az út mellett. Van, aki az adatokat írja, ketten tanúskodnak, és vannak az út két oldala között ingázók, az esetek többségében babakocsit tolva, benne egy műbabával. A járókelők között is a legvédtelenebbek: az idősek és a gyerekek érdekét tartja szem előtt a RAZOR, kiemelve, hogy éppen ők nem tudják például felmérni, mekkora adott helyzetben a KRESZ-ben szereplő „meg­té­vesz­tő sebesség”, s nem elvárható tőlük, hogy úgy ismer­jék a szabályokat vagy a járművek képességét, ahogy egy jogosítvánnyal ren­­delkező gép­jár­mű­ve­zető. „Az hiány­zik, hogy a gépjármű­ve­zetők belássák, hogy nekik kell vigyázniuk a gyalogosra, ahogy mindig az erő­sebb­nek kell vigyáznia a gyengébbre” – véli Pécsi. Ennek zálogát a nyugati szemlélet meghonosításában látja.
Nem véletlenül, hiszen a hazai közlekedési morál hiányosságai főleg azoknak szúrnak szemet, akik több külföldi tapasztalatot is szereztek akár négy, akár két keréken, akár gyalogosan. Párizs utcáin nemegyszer az az érzése az embernek, mintha a lámpák csak az autósokat köteleznék, s az átkelést igen szabad felfogásban ér­tel­me­ző gyalogosok iránt nagyfokú a türelem. Hasonlóan dudakoncertek nélkül lezajlik az egymást keresztező vagy érin­tő gyalogos-robogó-autó forgalom az olasz városokban.
Dr. Dulin Jenő közlekedéspszichológus a Heteknek adott nyilatkozatában a RAZOR akciói kapcsán szkeptikus véleményének adott hangot. „Ahogy a mondás tartja, egy fecske nem csinál nyarat. Bármennyire is nemes és támo­ga­tásra méltó ez a kezdeményezés, egy szélmalomharcot folytatnak” – fej­­­tette ki a szakember. Dulin szerint a probléma alapvetően nem rendőrségi ügy, a gépjárművezetők többsége nem fog attól sem másképpen viselkedni, hogyha rendőr áll a zebra mellett. „A gyalogosátkelésnek lámpa vagy tábla szerez érvényt a jogszabály szerint, csakhogy mi nem vagyunk törvény­tisz­telők, hajlandóak vagyunk áthágni a szabályokat, mert ilyen példák állnak előttünk.” Dulin kiemeli, hogy Magyar­országon négymillióan rendelkeznek vezetői engedéllyel, minden második közlekedik rendszeresen, s ebből 8-10 százalék minősíthető „renitens” szabálytalannak, s ez valóban rosszabb arány, mint más európai országokban. „E mögött a kulturáltságbeli, a szokásrendszerbeli különbségek mutatkoznak meg, s nyugatabbra mind az autósok, mind a gyalogosok fegyelmezettebbek, nagyobb a rend, valamint nagyobb a tisztelet és a felelősségérzet egymás iránt” – állítja a közlekedés­pszichológus, aki szerint a közlekedéskultúra fejlődése terén csak hosszú távú megoldásokban érdemes gondolkodni. A jelenlegi helyzet megváltoztatását egy hosszú és széles körű folyamat­ként vázolja Dulin Jenő: a gép­­kocsi­vezető-tanfolyamok során a követelmény szintjén is jobban be kell vésni a vezetői engedélyért hajtók elméjébe a gyalogát­kelőhely elsőbbségét; a KRESZ-t megfelelő szinten kell kialakítani, hogy az jól érthető legyen; a forgalomszabályozás eszközeivel pedig olyan helyzetet kell teremteni az utakon, ami lehetővé teszi a szabályok betartását. Nem utolsósorban az embe­rek mentalitásának megváltoztatását tartja szükségesnek.
„Egészen addig, amíg nem hozzák szóba, vagy nem büntetnek azért, ami helytelen, szabálytalan, addig az emberek nem változtatják meg a szokásaikat. A belátás szintjére kell hozni ezt a témát: magyarán lássák be az emberek, hogy nem jó, veszélyes, amit csinálnak, s így tegyék magukévá a célkitűzést. Az már drasztikus megoldás, hogy a renitens réteget keményen meg kell bírságolni, illetve ki kell vonni a forgalomból” – mondja a közlekedéspszichológus, rámutatva arra, hogy az ember személyisége nem változik egyik pillanatról a másikra.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek