Humanistának tartott társadalmunkban megfigyelhető az a tendencia, hogy a tudományos és technikai vívmányokat az életminőségre hivatkozva a nemkívánatos társadalmi tehernek nyilvánított embertársaink kiiktatására alkalmazzuk. Legyen szó nemük alapján szelektíven beültetett embriókról, örökletes betegségük miatt, szociális vagy egyéb okból elvégzett terhességmegszakításról, valójában a szuperfaj elérését célzó nemzetiszocialista törekvés köszön vissza – vallja Tony Sperandeo izraeli messiáshívő lelkész, aki szerint amennyire köztudott, hogy egy adott társadalom emberségét leginkább a kiszolgáltatottakkal szembeni bánásmódja jellemzi, olyannyira nyilvánvaló, hogy a gyengék kiiktatása megfosztja a társadalmat a könyörületességre való képességétől, s ezáltal csupán az egocentrizmus megerősödéséhez vezet. Hitvallásuk szerint az emberi életet mindenki fogantatásakor kapja ajándékba, és ettől senkit senkinek sincs joga megfosztani. Az általuk működtetett, önkéntes adományokból szponzorált krízisterhességi központ a hozzájuk forduló rászorulók gyermekeinek egyéves koráig anyagi ellátást biztosít.
A tömeges méretű terhességmegszakítások közvetlenül (a meg nem születettek) és közvetve (a szövődmények miatt) népességcsökkenéshez, társadalmi elöregedéshez, gazdasági válsághoz vezetnek, és megnyitják az ajtót a társadalmi tehernek vélt emberektől való szabadulás, az eutanázia térhódítása előtt is – vallja Ed Bergs, a Kiáltás az Életért Egyesület alapítója. A feleségével és néhány önkéntessel Budapest belvárosában üzemeltetett, a hét minden napján éjjel-nappal hívható válságterhességi központ (www.valsagterhesseg.org) ingyenes tanácsadást és gyakorlati segítséget (anyaotthoni ellátás, babakelengye, örökbeadás, lelki segély) nyújt a hozzájuk forduló várandós vagy abortuszon átesett hölgyek számára.
Dr. Martha Shuping amerikai pszichiáter beszámolója szerint az abortuszon átesett hölgyek 18 százalékában alakul ki poszttraumatikus stressz szindróma. Az ebben szenvedők kerülnek minden olyasmit, ami a korábbi terhességmegszakításra emlékezteti őket. Ezzel magyarázható, hogy ezen hölgyek körében az átlagosnál jóval gyakoribbak a különféle függőségek, a szexuális problémák, a későbbi gyermekekkel való kötődési nehézségek, és önerősítő folyamatként a sorozatos abortuszok. Állításait egy holland hölgy, Irene támasztotta alá saját tapasztalataival. ő nemi erőszak következtében fogant terhessége megszakítását követően abortusz utáni stressz szindrómába került. Azt vallja, hogy ha tisztában lett volna a lehetséges testi és lelki következményekkel (meddőség, koraszülés, depresszió), ha valaki felhívta volna a figyelmét arra, hogy egy valódi baba növekszik benne, vagy arra, hogy talán ez lesz élete egyetlen terhessége, nem lett volna képes őt elvetetni.
Mats Selander életvédő aktivista a Bioetikai Reform Központ (CBR) svédországi tevékenységéről tartott beszámolójában arra világított rá, miként ötvözik a bibliai értelemben vett felebaráti szeretetet a társadalmi reformok történeti tapasztalataival. Hitvallásuk szerint a puszta érvelés alkalmatlan a figyelemfelhívásra, ezért vizuális módon igyekeznek érzékeltetni az abortusz áldozatainak emberi mivoltát és az őket ért atrocitás brutalitását. A történelmi igazságtalanságok ellen, emberi jogok érvényesítéséért küzdők sikerein felbuzdulva igyekeznek a valóság könyörtelen leleplezése révén szót emelni a meg nem született emberek lemészárlása ellen. Ennek megfelelően a terhességmegszakításról készített mozgóképekkel, illetve a magzati maradványokat ábrázoló fotókkal igyekeznek sokkolni a járókelőket, a honlapjukra látogatókat, valamint – az aktivitásukkal gerjesztett konfliktusokról tudósító média révén – szélesebb tömegeket is. Megfigyelésük szerint a társadalom nyitott ugyan más korok, más kultúrák bűneivel való szembesülésre, ez a nyitottság azonban annál visszafogottabbnak bizonyul, minél nagyobb az adott társadalom személyes érintettsége az ügyben.
Társadalmunk értékrendjét tükrözi, hogy amekkora megértés mutatkozik a kiskorúak terhességmegszakítása ügyében („Így lesz a legjobb mindenkinek”), annál nagyobb a felháborodás, amikor egy-egy tizenéves a terhesség kihordása, majd a gyermek örökbeadása mellett dönt („Hogy lehet képes lemondani a saját gyerekéről?”).
A hatályos hazai jogszabályok, az úgynevezett magzatvédelmi törvény alapján egészségügyi okokból, illetve „súlyos válsághelyzetre” hivatkozva gyakorlatilag bármely terhesség megszakíttatható a 12., különleges esetekben pedig egészen a 18. hétig. A 12. hét előtt végzett abortuszok 99 százaléka egyébként pont a nehezen körülírható „válsághelyzet” miatt történik. Családvédelmi Szolgálaton (a védőnőknél) megjelenők rendszerint csupán terhességmegszakítási engedélyt, különleges esetekben 25, 50, vagy akár 100 százalékos árengedményt kapnak a beavatkozás térítési díjából. A rendszer túlterheltsége, az egészségügyi személyzet fásultsága miatt kevés hangsúlyt kap az abortusz lehetséges testi-lelki következményeinek ismertetése, illetve a „válsághelyzet” valódi felszámolására irányuló törekvés. A válsághelyzet álságosan egyszerű megoldásával kecsegtető terhességmegszakítás a tények tükrében azonban valójában a válság elmélyüléséhez vezet.
2009. 11. 20. (XIII/47)
