A multitasking jelenség pontos mibenlétére a Stanford University egyik csoportja kereste a választ egyik kutatásában. Ebben kiderült, hogy a multitaskerek, vagyis azok az emberek, akik egyidejűleg többféle tevékenységet folytatnak, nem tudnak koncentrálni egy dologra, és nem képesek figyelmüket irányítani. Ebből pedig az következik, hogy rosszabbul teljesítenek, szemben azokkal, akik egyszerre csak egy tevékenységet folytatnak, feladataikat pedig egymás után végzik el.
Egy informatikával foglalkozó internetes oldal teljesen más kontextusban így definiálja a multitaskingot: „Egy rendszer képessége több, mint egy feladat párhuzamos – vagy annak látszatát keltő – módon történő futtatására.”
A lényeg mindkét esetben ugyanaz: egy időben több, mint egy feladat végzése. A multitaskerek meggyőződésük szerint legalább két dologra tudnak egyszerre figyelni, sőt még egy harmadikra is képesek fókuszálni. A kutatók szerint saját magukat csapják be ezzel, az agyuk ugyanis ilyen körülmények között nem tud teljes kapacitással működni. A megfigyelés során leginkább a memorizálási, rendszerezési, valamint szervezési készségeket vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a több feladatot egyszerre végzők nem tudják agyukban a különböző dolgokat egymástól elválasztani.
Egyesek úgy vélik, az a legjobb „gyógyír”, ha minél kevesebb dolgot próbálunk egyszerre elintézni, hiszen a feladatok úgyis megvárnak.
Túl sok információ
Dr. Bernáth László pszichológus szerint manapság túl sok információ zúdul egyszerre az átlagemberre, és ebben a kiszolgáltatott helyzetben várnak tőle azonnali döntést.
Ön szerint az ember egyszerre tud több feladatot végezni minőségi szinten?
–ŰIgen is, meg nem is. Ez azon múlik, hogy milyen típusú feladatot kell csinálni, mennyire gyakorlott az, aki csinálja. Ha rutinból végzünk valamit, akkor egyszerre nagyon sok dolgot tudunk tenni, ez azt jelenti, hogy a rutinból végzett feladatokból, az úgynevezett automatikus folyamatot igénylőkből szinte akármennyit meg lehet csinálni. Ezzel nincsen probléma. Azokkal van gondunk, abból tudunk keveset elvégezni, amik még újszerűek, és nem vagyunk bennük gyakorlottak. Ezek a kontrollált figyelmi folyamatokat igénylik, ezekből csak egyet tudunk megtenni egyidejűleg.
Attól függ: ha valaki gyakorlott az adott területen, akkor sokat tud elvégezni. Nagyszerű példa erre a rutinos titkárnő, aki miközben a telefonokat intézi, jegyzeteli a főnöke által elmondottakat, ezzel egy időben odafigyel a naptári bejegyzésekre is – így máris legalább három fontos dolgot csinál egyszerre.
Mi jellemző a koncentrációra?
–ŰA koncentráció azon múlik, hogy az adott pillanatban, amikor tényleg nagyon koncentrálni kell valamire, mennyire vagyunk pihentek. Kimerült, fáradt állapotban például nem fog menni a koncentráció. Aztán azon is múlik, hogy mire kell figyelni, arról a valamiről milyen előismeretünk, tudásunk van. Nyilván, ha kellő ismeretünk van róla, akkor eleve könnyebben megy, míg ha minimális a tudásunk, akkor megpróbál az ember erőfeszítéseket tenni, figyelemmel kíséri a dolgot – ez általában nem szokott sikerülni. Ennek az az oka, hogy olyan sok az új információ, hogy azt már emberünk nem tudja egy ponton túl feldolgozni, és akkor elfárad, és feladja. Az iskolában ezt bárki átélheti – akár általános, akár középiskolában –, hogy olyan mennyiségű információ zúdul rá, hogy egy ponton túl elveszti a fonalat, feladja, mert nem érti – pedig ő megpróbált figyelni.
Mennyit használunk agyunk kapacitásából?
–ŰTöbb ízben próbáltam ennek utánakeresni, hogy honnan származik az a 10 százalék, ami a köztudatban benne van, de sehol nem találtam hitelt érdemlő vizsgálatot, amikor valaki nevesítve, ellenőrizhető módon erre a következtetésre jutott volna. Ez, úgy tűnik, hogy ugyanolyan legenda, mint sok más hasonló dolog. Úgy gondolom, hogy a háttere csupán annyi, hogy olyan megnyugtató mindenkinek, hogy az agykapacitásunknak csak a 10 százalékát használjuk. Vagyis a maradék 90 százalék azt jelenti, hogy kilencszer okosabb vagyok, mint aminek látszom? Elképzelhető, hogy valaha valaki csinált ilyen vizsgálatot, csak nekem nem sikerült még ezt megtalálni… Mit jelent, hogy az agyi kapacitásunk 10 százalékát használjuk ki? Miben mérhető ez a kapacitásunk?
Vannak fejlett agyi képalkotó eljárások, például az FMRI, ami alapján nyomon lehet követni, hogy mikor melyik terület aktív. Sok helyzetben lehet tudni, hogy addig, amíg újszerű a feladat, az agynak nagy területe dolgozik rajta, aztán ha gyakorlottá válik a személy, akkor az FMRI-felvételeken azt lehet látni, hogy az agynak megdöbbentően kis része dolgozik, mert már rutinszerű a cselekvés.
A többi terület is valószínűleg munkálkodik rajta, csak akkor már nem olyan kiugróan aktívan. Az FMRI-felvételek csak azt mutatják meg, hogy mi az, ami kiugróan aktív. Ez nem azt jelenti, hogy a többi nem aktív, csak nem olyan nagyon. Nekem azért is furcsa ez a 10 százalék, mert akkor az agyam 90 százaléka nem dolgozik.
Mi a különbség a női és a férfiagy között?
–ŰAzt szokták mondani, hogy a nők általában jobb megfigyelők, több részletre tudnak odafigyelni, míg a férfiak például jobbak a térbeli tájékozódásban, ami tipikus jobb féltekés funkció.
De ebből nem következik az, hogy a bal nem működik.
A mai korban jellemző, hogy egyszerre több dolgot csinálunk. Ez változhat-e az idő előrehaladtával? Az emberi élet minősége hogyan változhat a jövőben? Romolhat-e az imént felsoroltak miatt?
–ŰMa olyan világban élünk, amikor túl sok az információ. Nem tudjuk követni, és ezt elég sok helyzetben ki is használják egyébként. Valakinek jó ez, de az átlagembernek nem. Legtöbbször azt csinálják, hogy rázúdítanak egy csomó információt az emberre, és azonnali döntést követelnek tőle. Amellett kell döntenünk, amiről azt gondoljuk, hogy a legjobb. Lehet manipulálni bárkit, bárhogyan: a sok információt lehet tálalni úgy is, hogy néhányat kiemelek, vonzóvá teszek. Ekkor történik meg az, hogy egy kiemelkedik az információhalmazból, így emberünk ez alapján dönt, és azt gondolja, hogy szabadon tette. Túl sok az információ, nem tudjuk követni… Az emberi agy nem erre szelektálódott. Úgy gondolom, hogy minél több lesz az információ, arányosan ki fognak alakulni azok a technikák, amelyek alapján ki tudjuk majd szűrni a számunkra lényegeseket. Ebben nem vagyunk még rutinosak.
Álljon itt egy hétköznapi példa: sokan úgy gondolják, hogy kötelességük mindennap megnézni a postafiókjukat, de kérdezem én: miért? Rengeteg időt és energiát elvisz… Míg korábban az emberek hetente kaptak négy-öt levelet, ami már soknak számított, ma minimum naponta kapnak ennyit.
A jobb e-mail rendszereknél már létezik olyan megoldás, hogy egyből szűrik a kéretlen (spam) leveleket. De a felhasználók kialakítják a saját technikáikat is: például ismeretlen feladó levelét meg sem nyitják. Nemcsak azért, mert vírus lehet benne, hanem azért is, mert nem érdekli vagy bosszantja őket – egyszerűen nincs rá idejük. Így növeli az ember a saját terhelhetőségét. Olyan stratégiát is kiépíthet valaki, hogy csak háromnaponta nézi meg a leveleit, vagy nem veszi fel azonnal a telefonját…
2010. 01. 15. (XIV/2)
