Ideális családi programnak ígérkezik egy hétvégi balatoni kiruccanás, Weöres Sándor szerint is „Nagy kerítő ez a Balaton, télen is tartó nyári szerelem”. A balatoni strandok nemcsak az év forró napjain, de a jeges napokon is várják a téli sportok rajongóit. Zenével, meleg ételekkel és italokkal, melegedővel, sportszerkölcsönzéssel a megvilágított és gondozott több ezer négyzetméteres jégpályák hétköznapokon délutánonként, hétvégén egész nap várják a látogatókat. Hazánk befagyott tengerén korcsolyázáson, fakutyázáson, hokizáson és szánkózáson túl nemcsak nyáron, hanem téli időszakban is vitorlázhatunk, azaz jégvitorlázhatunk és szörfözhetünk, vagyis jégszörfözhetünk kedvünkre. Csupán az a különbség, hogy nem a nyár meleg szellője melengeti, hanem a hideg fagy dideregteti arcunkat, valamint borulás esetén nem a vízbe, hanem a hófödte Balcsiba „huppanunk bele”. A jégvitorlás elérheti a 100 kilométeres óránkénti sebességet, a jégszörf – a nyáritól eltérően vitorla is szükségeltetik – kicsit szelídebb, ott 60 kilométeres sebességgel suhanhatunk a jégen. Mielőtt útnak indulunk, érdemes informálódni a pályák minőségéről a www.balatontipp.hu oldalon.
Aki az igazi nagy megmérettetésre vágyik, az a hegymászást választja. Hazánkban kevés alkalmas terep van, de a szomszédos Ausztriában, az alpesi hegyekben talál az igényének és a pénztárcájának megfelelő hegyi túrát. Aki lécet vesz a lábára, a síelés a kedvence, az a test majdnem minden izmát egyenletesen megmozgató sportágat és a tiszta hegyi levegőt választja. A hazánkban síelni vágyók a főváros környékén, a János-hegyi síugró sáncon kívül még hét sípályát vehetnek igénybe, országosan pedig összesen harminchárom pálya áll a rendelkezésükre. Aki a síelés szelídebb formáját választja, annak – a kisgyerektől a nagyszülőig – bátran ajánljuk a sífutást: ők az Anna-réten, a Normafánál, a Nagyhideghegyen, a Mátrában és Bánkúton hódolhatnak eme sportágnak.
A fiatalabb korosztály csapatjátéka és téli sportja a jégkorong, ahol minden stressz ledolgozható mozgás közben. A sport kedvelői, akár szurkolóként, akár játékosként vannak jelen, mindenképpen feledhetetlen élménnyel gazdagodnak. Korcsolyázni az ónos esőnek és a csúszós, jeges időnek köszönhetően időnként bárhol lehet, de ha sportolni kívánunk, akkor a fővárosban fedett és szabad jégpályák egyaránt állnak a rendelkezésünkre, sőt van, ahol akár egész évben korizhatunk.
Egész napos, vidám kikapcsolódást nyújthat, és különösebb szakmai hozzáértést és felszerelést sem kíván a szánkózás. Vegyünk célba egy jó nagy dombot, hívjuk el a barátainkat egy szalonna- és gesztenyesütéssel és forróteázással egybekötött szánkázásra. Erre a téli partira szánkónak már alkalmas egy szalmával kibélelt nejlonzsák is, illetve kaphatók kör alakú „csúszótepsik” is. Ezek nagy előnye, hogy gyorsan csúsznak, és nem lehet róluk leesni. És miközben forralt bort, puncskoktélt kortyolgatunk, jókat derülhetünk barátaink szánkós bravúrjain. Szánkózni mindenki tud, de néhány megfontolandó jó tanácsot azért igényel. Nem javasolt, sőt kimondottan tilos autóval szánkót vontatni! Fejjel előre sose feküdjünk a szánkóra! Kezdő szánkózók mindig a legkisebb dombon kezdjék a lecsúszást, és ne a nagy sípályákon!
A szánkózás extrém fajtájának, a motoros szánkózásnak évről évre egyre több a követője. A motoros szánok, bár főleg a skandináv államokban hódítanak, hazánkban is kezdenek elterjedni. Erdélyben honosabb a motorral való szánozás, amely a Hargita erdeibe viszi a kalandozót. Itt december közepétől március végéig tartanak a túrák, négynapos turnusokban. Naponta tíz-tizenöt egy- vagy kétszemélyes motoros szán indul útnak 60-70 kilométert megtéve, a festőien szép erdők fái alatt és hegyhátak tetején suhanva.
Míg a szánkózás a gyerekkorunkra emlékeztet, addig a snowboardozás a szabadság élményével kecsegteti hódolóit. A snowboardozás gördeszkázás, hullámlovaglás és sízés is egyben.
A teljesség kedvéért ne hagyjuk ki a síugrókat, „a sasokat” se. A síugrás érdekessége, hogy inkább versenysport, továbbá nagy bátorságot kíván a merész vállalkozótól, aki akár 150-200 métert repül a levegőben. Éppen ezért már négy-öt évesen elkezdődik az utánpótlás nevelése: az újoncok először megtanulnak síelni, aztán 20-30 méteres, majd egyre nagyobb sáncról tanulnak meg elugrani. Ebben a korban még nem alakul ki a „kis sasokban” a magasságtól való félelem, így mire felnőnek, hozzászoknak a 90, 120 vagy akár 185 méteres sáncokról való leugráshoz.
2010. 02. 19. (XIV/7)
