Szakértők és laikusok egybehangzó véleménye szerint az antiszociális zsenigyerek nagy húzása átformálta az emberi kapcsolatokat. Mindebben a magyar fiatalok is érintettek, hiszen a nemzetközi átlagnál jóval többen bolyonganak a Zuckerberg-galaxisban. Sokuk számára a Facebook előtti idők ma már a barbár múlt homályába vesznek.
Harminc-negyvenen túl csak bámulunk, és próbáljuk megérteni, mi történik itt az utóbbi 3-4 évben. Mintha egy új faj alakulna ki a Hálózat világában. Az iskolákból, a munkahelyekről már napközben is, de esténként még több terabájtnyi információ indul útjára. A Facebook nevű világfalu lakóinak fő célja felkeresni ismerőseit, velük csoportokat alkotni, képeket cserélni, együtt „lájkolni" (példa a Facebook-szókészletből) a világ dolgait. Mintha egy gigászi, láthatatlan kávéházba csöppenne az ember, ahol szintúgy fogyaszt: menő stílust, dumákat, életfelfogásokat. Írhat és olvashat, blogolhat, terméket hirdethet és rendelhet, juthat hírhez... és szexpartnerhez egyaránt.
Ez utóbbit nem mi, hanem A Közösségi hálóban mondják ki (szó szerint), mely sokak szerint az év legerősebb filmje és Oscarra esélyes. Az alkotók e virtuális kapcsolati hálót mozgató „pók" jellemét akarták bemutatni meg persze egész mai világunk néhány kulcsmotívumát. A film alig nézhető, és mégis telitalálat. A pörgős harvardi kölykök és különösen (a briliáns Császárok Klubjában még kamaszszínész) Jesse Eisenberg, Zuckerberg alakítója oly gyorsan hadar, hogy alig győzzük a szöveget olvasni - vagy a tartalomról, vagy a mozgóképekről (filmben az sem utolsó) maradunk le. Aztán agyunk felveszi a tempót, érteni kezdjük, hogy ez maga a 21. század, s próbálunk a plüsskarfába kapaszkodni.
2010. 12. 03. (XIV/48)
