Az epigenetika az örökítő anyag működésére ható környezeti tényezőket vizsgálja. Azokat a szabályozó mechanizmusokat foglalja magába, melyek a gének felett működnek. Ezen mechanizmusokat többek között olyan külső faktorok befolyásolják, mint a táplálkozás, a stressz és a testmozgás. Azt eddig is tudtuk, hogy az életmód kihat az egészségre. De hogy a génekben konkrét molekuláris változások állnak be, a kromoszómák végéről egységek kopnak le, a DNS-hez kapcsolódó szabályozó fehérjék sora változik meg, sőt, hogy a géneken életmódi tényezők hatására létrejövő ilyetén változások adott esetben öröklődnek is, ez egészen újszerű.
Erről a témáról tartott előadást Filippo Ongaro olasz orvos, aki a korai öregedés megelőzésének és kezelésének lehetőségeit kutatja. A professzor még az Európai Űrügynökségnek dolgozott, amikor észrevette, hogy az űrhajósok fél év alatt vesztenek akkora csonttömeget, mint egy egészséges ember az ötvenedik és hatvanadik életéve között. Ekkor fordult a figyelme az öregedés tudománya felé. Mint Ongaro doktor elmondta, nem elég a beteg szervekre koncentrálni, a hosszú és egészséges életre akkor van esélyünk, ha figyelembe vesszük a környezeti tényezőket. Sorsunk részben van csak megírva a DNS-ben, nagyrészt viszont az számít, ahogyan élünk. A környezeti hatások képesek ki és bekapcsolni géneket, ezt a villanykapcsoló hasonlatával tette érthetővé: nem elég, ha a huzalok ott vannak a falban, használnunk kell a kapcsolót. Ugyanezt a kérdést a beszélgetés másik vendége, Falus András genetikus professzor úgy világította meg, mint a hardver és szoftver viszonyát, melyek működése elválaszthatatlan egymástól.
Az idő múlásával a sejtjeinkben egyre több sérülés halmozódik fel, és egy bizonyos sérülésmennyiség után a sejt „döntés" elé kerül, hogy tovább szaporodik, de akkor lehet, hogy rákot produkál, vagy öngyilkosságot követ el. Ezt szaknyelven apoptózisnak, vagy programozott sejthalálnak nevezzük. Azt kell tehát mind az orvostudománynak, mind az egyéneknek szem előtt tartania, hogy az öregedés gátlása nem a már sérült sejtek minél tovább való életben tartása kell, hogy legyen, hanem a sérülések kivédése. Az anti-aging (korosodásgátlás), vagy ha úgy tetszik healthy aging (egészséges korosodás) szemlélete tehát nem szervközpontú, hanem sejtközpontú.
2011. 02. 04. (XV/5)
