A hosszú, forró nyárutón valódi felüdülés barangolni az árnyas tanúhegyeken (Badacsony, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti-, Szent György-, Somló-, Ság-hegy) és a közte lévő, megkapó békét árasztó Káli-medencénél. Ám a helyiek elmondása szerint ez a vidék ősszel, szüret idején él igazán. A természeti értékek gazdag sorához társul a római korig visszavezethető országos jelentőségű szőlőkultúra, valamint a szőlőhegyek és falvak megannyi építészeti emléke: várromok, kastélyok. A bazalthegyek extrém éghajlati és geológiai viszonyai között számos botanikai ritkaság él: a kőomlásokon rendkívül látványos virágzuhatagok, a bazaltszálak repedéseiben pedig szépen sorakozó bonszaiszerű cserjék fogadják a látogatót.
Bár mindegyik kúp felettébb érdekes, most egyet ajánlunk. A 414 méter magas Szent György-hegy leghíresebb nevezetességei az északkeleti oldal bazaltképződményei, a 30 méter magasságot és 1,5 méter átmérőt is elérő bazaltoszlopok, a „bazalt orgonasípok”. Kisapátiból turistaösvényen érjük el a „Bazaltorgonák” tanösvényt (4 kilométer hosszú). Az önmagába visszatérő és 7 állomásból álló úton mászhatunk többek között a Jégbarlang állomáson át a tetőig. A barlang titkáról és áldásos hatásáról mindenkinek a helyszínen kell meggyőződnie! A csúcshódítás érdekében tett erőfeszítéseinket a hegy pazar kilátással hálálja meg: szinte karnyújtásnyira kerülnek a szomszédos tanúhegyek.
Ktengerek vidéke
A vidék koronaékszere az igencsak romantikus, békés táj, a Káli-medence. Az itt jelen lévő csend és nyugalom, a gyönyörű természeti és viszonylag érintetlen épített környezet ideális az alkotómunkára. Nem véletlen, hogy számos művész költözött ide, vagy vett itt nyaralót. A falvak olyanok, mint a mesében: tiszták, a házak és a nyaralók takarosak, mindegyik porta ízléses és stílusos. A hét falu (Salföld, Kékkút, Kővágóörs, Köveskál, Monoszló, Szentbékkálla, Mindszentkálla) szőlőhegyeinek pincéi, a változatos művelési ágak (szőlők, rétek, szántók, tavak) sajátos tájképi összhangba olvadnak. A medence síkjából több helyen is bazaltkúpok emelkednek ki (Hegyestű, Kis-Hegyestű, Lapos-Hegyestű, Kereki-domb), míg közepén a dolomit- és mészkőhátak lápréteket szabdalnak fel, és körülveszik a Kornyi-tavat, amely a vízimadarak paradicsoma. A terület kimagasló botanikai értékei a láprétek. A Köveskáltól nyugatra elterülő Sásdi-réteken él hazánk legnagyobb liszteskankalin-populációja. Ez az alhavasi növény nedves, hűvös termőhelyen tud csak megmaradni. Salföldön majort létesítettek, ahol az egykor őshonos állatokat (rackajuh, pásztorkutya, szürkemarha, mangalica, bivaly) láthatjuk.
A hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Talpazatát felső miocén kori homok, agyag, gyöngykavics és homokkő alkotja. A kövek megőrizték az egykori csigák, kagylók elmeszesedett maradványait, ezek ma is jól láthatók. Talán a legszebb közülük a szentbékkállai kőhát zömmel eredeti állapotban megmaradt sziklasorozata. Bizarr, meghökkentő formájú óriási sziklaszirtek, sziklapadok közötti ingókövek, szél- és vízmarta kőhátak, a repedésekben megkapaszkodott cserjék, göcsörtös fácskák között fedezhetjük fel Európa talán legnagyobb, de a világon is csak néhány helyen található több tíztonnás, ma is mozgó kőtömbjét. Az Ingó-kőszikla egy ember súlya alatt is elmozdul, így kedvünkre kihintázhatjuk magunkat.
Monoszló határában találjuk Hegyestűt. A legalább 50 méter magas bányafal kőoszlopaihoz hasonló is csak kevés helyen található. A Dunántúl jellegzetes kőzeteiből összeállított kőpark segítségével geológiai időutazáson vehetünk itt részt. Utána érdemes felkapaszkodni lépcsősorok segítségével a csúcsra (337 méter), ahonnan szinte az egész Balatont belátjuk.
A Theodora Tanösvény
2011. 09. 09. (XV/36)
