Habár általában mindenkinek a történelmi borvidék jut először eszébe róla, Villány mégsem csak jó bort ad. A 35 km hosszú, 3-4 km széles Villányi-hegység a Dunántúl déli részén fekszik: egymásra csúszott, meredeken álló kőzetrétegei, a kopár, karsztos felszínek hangulatos túraútvonalakat alkotnak. Legmagasabb csúcsa a Szársomlyó (442 m). A magyar kikerics e hegy sziklás, délre meredő lejtőinek felső harmadában érzi jól magát, és 2-4 hétig virágzik. Hazánknak ez az első növénye, amely törvény általi védettséget kapott 1933-tól. Ám a magyar kikerics ma már nemcsak a természet jelzőnövénye, hanem egy borcsalád képviselőjévé is vált: 2005-től a villányi borok megkülönböztető és egyben azonosító jele. Az itteni védett eredetű borok címkéinek alsó harmadában kell feltüntetni a kikerics grafikáját.
Villány életében döntő szerepe van annak, hogy a hegység déli lejtőinek éghajlati és talajadottságai egyedülállóan kedvező feltételeket biztosítanak a magas színvonalú szőlőtermeléshez. A hegyvonulat szelíd, 300-350 méteres lankáit lösztakaró borítja. A térség klimatikus viszonyai és a megfelelő csapadékmennyiség is hozzájárul a bortermelés kedvező feltételeihez: itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, és az évi középhőmérséklet is meghaladja az országos átlagot.
A szőlőművelés eredete feltehetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A szláv és rác (szerb) népesség a törökök elől menekülve telepedett ide. Nekik köszönhetjük a Kadarka fajtát és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját. A sváb lakosság a betelepítés után magával hozta a Portugieser, azaz a Kékoportó szőlőfajtákat is. A dűlők neves vörösborai még a Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Zweigelt, Pinot Noir és a Merlot. A vörösborok sötétrubin színűek, testesek, illat- és zamatgazdagok, magas tannintartalommal. A borvidék fehérborairól inkább a siklósi körzet híres: Olaszrizling, Hárslevelű, Chardonnay Tramini, Ottonel Muskotály, Szürkebarát, Királyleányka és a Rajnai Rizling.
Villány főutcáján történelmi pincék sorakoznak. A lépcsőkön lesétálva megkóstolhatjuk a nemes nedűket – amelyeket legnagyobb részt bordeaux-i kékszőlő fajták jó minőségű vörösborai jellemeznek –, és vásárolhatunk is belőlük. A borászoktól tudjuk, hogy bár idén sajnos kétszer is sújtotta jégkár a térséget, a sok napsütésnek köszönhetően mégis jobb az átlagnál a termés. A szüret kellős közepén Kordik Ádám bácsi a maga 80 évével fiatalos lelkesedéssel mesél a borászat rejtelmeiről, közben pedig korát szintén jóval meghazudtoló lendülettel emelgeti a nehéz vödröket, hordókat. „Itt a 400 fős faluban szinte mindenki többgenerációs bortermelő. Mi a legtöbb bort saját célra készítjük. Viszont az őstermelők közül többen nagyban borászkodnak és szállítanak is sok helyre” – meséli. Arra a kérdésünkre, hogyan készül a rosé, így válaszolt: „Ekkor is a vörösbor készítésének folyamata zajlik, csak azonnal le kell engedni a levet, elválasztva a bogyó héjától és húsától, hogy ne induljon be az erjedés, ettől kap ilyen szép halványrózsás színt.”
Sokat megtudhatunk a Bormúzeumban is, ahol régi szerszámokat és több száz éves palackokat is kiállítottak. A finom nedű hírnevének öregbítésére alakult Custodes Vinorum de Villány (Villányi Borrend) székhelye is itt van, és az első, teljes értékű eredetvédelmi rendszere itt épült ki hazánkban. Az ország első borútján, a Villányi–Siklósi Borúton történelmi emlékhelyek, a természet szépsége, a falvak és szőlőhegyek népi építészeti alkotásai felejthetetlen kikapcsolódást nyújtanak. A táj értékéhez tartoznak még a palkonyai, villánykövesdi, nagyharsányi, kisharsányi műemlék pincesorok, a siklósi körzet szórt dűlő pincéi, présházai, amelyek több száz éve nagy technológiai jelentőséggel bírnak.
Villánykövesden található a közel 200 éves Batthyány-féle „borkatedrális”, amelynek már a látványa is lenyűgöző: hatalmas fahordókban 4 ezer hektoliter bor található. A szintén itt található 3 szintes pincesoron 57, egymáshoz szorosan tapadó, védett népi műemlék pince vonja magára figyelmet. A pincefaluban megnézhetjük a borfeldolgozás aktuális munkafázisait. Egy pincébe itt épp akkor érkeztünk, amikor préselték a szőlőszemeket. „A kipréselt szőlő leve erjedni kezd, amely során a cukor alkohollá alakul. Ahogy csökken a lé cukortartalma, úgy nő az alkoholtartalom. Ha a kívánt alkoholtartalom elérése után még marad cukor a borban, akkor édes lesz, ha viszont már nem, akkor száraz” – világosít fel egy fiatal borász, akitől megtudtuk, hogy itt egész évben tart a borturizmus.
Miután megízleltük a testes, tüzes vörösborokat, a Nagyharsány-hegy elhagyatott kőbányájában különleges szoborpark vár. A külföldi és a hazai művészek évek óta a hegy sziklájából, a helyszínen faragják ki alkotásaikat. Az innen induló túraútvonal segítségével pedig felkapaszkodhatunk a hegység legmagasabb pontjára, Szársomlyóra. Több terület annyira védett, hogy csak engedéllyel látogatható, elsősorban a kopár felszínen kialakult, az országban egyedülálló mediterrán élővilága miatt. Ám a Kis-hegy, Nagy-hegy gerincén átvezető kéktúra útvonal szabadon bebarangolható. Az út hangulatát meghatározza a sok lépcsőzetesen álló kibillent réteg, közöttük időnként karsztosodás nyomaival. Elhaladunk egy kőfejtő mellett is, ahol kalcitot lehet gyűjteni, ezután akár minden sziklára felmászhatunk, és a végén egy kilátó is vár a Nagy-hegy tetején. A nagyszerű kilátás mellett a szerencsések még jégkorszaki csontokat tartalmazó vörös-agyagra is bukkanhatnak az út során.
Egy frissítő csobbanás erejéig érdemes beugrani a közeli, méltán nemzetközi hírű harkányi fürdőbe. De bekukkanthatunk a nádorok városába, Siklósra is: a múltját bemutató tárlat mellett számos más érdekes kiállítás látható a megújult Tenkes kapitánya várában.
2011. 09. 16. (XV/37)
