Az abban rejlő alapízt megszoktuk, szeretjük, hiányoljuk, így elégedett arccal kortyoljuk, szürcsöljük, falatozzuk tovább étkünket, nem is sejtve, hogy mit teszünk szervezetünkkel e megszokott mozdulatsorral. Honnan is sejthetnénk? Hiszen nem érezzük, nem látjuk, nem halljuk e hatásokat. Legalábbis egy darabig nem. Étkezés közben csak igen kevesen gondolunk bele, hogy az életet nem azért kaptuk, hogy ehessünk. A valóság éppen a fordítottja: azért eszünk, hogy élhessünk.
A só (NaCl – nátrium-klorid), amely egykoron fizetőeszközként is szolgált, szinte áthatja életünket, és egyik alkotója, a nátrium szervezetünk egyik legfőbb ionja, elektrolitja. A veszélyt az jelenti, hogy az elmúlt néhány száz vagy ezer év alatt ezt az ásványt olyan túlzott mennyiségben kezdtük el használni, hogy az általa kiváltott hatások számtalan egészségügyi problémát generáltak és generálnak egyre inkább. Ám szervezetünkben nem csak a nátrium tölt be lényeges szerepet. Az orvostudomány már az 1970-es évektől folyamatosan vizsgálta a nátriumbevitel hatását a különböző betegségek kialakulása szempontjából. Ezek közül leglényegesebb a magasvérnyomás-betegséggel (hypertensio) és a szív- és érrendszeri betegségekkel alkotott kapcsolata. A kutatások azt igazolták, hogy a szervezetbe kerülő magas nátriummennyiségnek lényeges szerepe van a fent említett kórképek kialakulásában.
Az elmúlt néhány évben azonban egy másik elektrolit, ion is górcső alá került. Ez az anyag a kálium, amely szervezetünkben a legfontosabb sejten belüli (intracellularis) pozitív töltésű ion (kation). Míg a sejteken kívül a nátrium található nagy mennyiségben, addig a sejteken belül a káliumé a domináns szerep. E két anyag koncentrációkülönbsége úgynevezett eletrokémiai grádienst (elektromos potenciálkülönbséget) hoz létre. Ezáltal valósul meg tehát minden sejtünk elektromos aktivitása, így a szervezetünk tulajdonképpen egy jól összehangolt elektromos hálózatként üzemel. A legfrissebb orvostudományi kutatások már elképzelhetetlenek a táplálkozástudomány bevonása nélkül. Fény derült arra, hogy míg nátriumból a szükségesnél jóval többet fogyasztunk, addig káliumból a szervezet igényeinek csupán töredékét juttatjuk be. Miért lényeges ez? Szervezetünk alapvetően a káliumkiürítésre és a nátrium-visszatartásra van berendezkedve. Az elmúlt évszázadok iparosodásának köszönhetően társadalmainkban többszörösére nőtt a nátriumfogyasztás (feldolgozott élelmiszerek, húsalapú étrend, gyorséttermek, gyorsított pácolási, érlelési és tartósítóeljárások stb.), míg a káliumbevitel a töredékére csökkent. Ebből a hatalmas mennyiségű nátriumból egyre többet tart vissza szervezetünk, és mivel ennek az anyagnak jelentős a vízmegkötő képessége, szívünknek egyre nagyobb terhekkel kell megbirkóznia. Ez nem történhet következmények nélkül.
Felmérések szerint az iparosodott országok polgárai átlagosan kétszer-hatszor (egyes országokban akár tízszer) annyi nátriumot fogyasztanak, mint az szükséges lenne, míg káliumból az elvárt mennyiség csupán egyharmadát-egytizedét. Mindez azért rendkívül lényeges, mert kutatások támasztották alá azt, hogy a kívánatos szintre emelt káliumbevitel jelentős mértékben képes csökkenteni a szív- és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, szívinfarktus, stroke) előfordulását. Megvizsgálták, hogy azokban a társadalmakban, ahol az étrend háromszor-tízszer annyi kálium bevitelét biztosítja, mint nátriumét, ott a hypertensio (magas vérnyomás) alig 1 százalékban fordul elő, míg ez az ipari társadalmakban több mint 25 százalék. A hypertensio kialakulásának csökkentését elősegítő, kétszeres káliumbevitelt biztosító diétát (Dietary Approach to Stop Hypertension; DASH) tartó csoport vizsgálata (DASH Trial) azt mutatta, hogy a diétázó csoportban a vérnyomásértékek 7,2-2,8 Hgmm-rel csökkentek. Ennek a látszatra szerény csökkenésnek hosszú távon rendkívüli jelentősége van. További felmérések igazolták, hogy a káliumbevitel emelése magas vérnyomásban szenvedő betegek 81 százalékánál 50 százalékban csökkentette a szükséges vérnyomáscsökkentő gyógyszerek mennyiségét, míg 38 százalékuk nem igényelte tovább a gyógyszeres kezelést.
A World Health Organization (WHO) felmérései szerint az iparosodott társadalmakban a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás 30 százalék, míg ez az arány Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2008-as adatai szerint 50 százalék. Ezzel az adattal Magyarország vezető szerepet tölt be a világ halálozási statisztikáiban. Ami még elszomorítóbb, hogy ez az arány folyamatosan növekszik, és becslések szerint – amennyiben nem teszünk ellene – 2025-re a jelenlegi megbetegedések száma akár 60 százalékkal is emelkedhet. Hosszan sorolhatnánk a megjelent és értekező tanulmányokat, illetve az egyéb betegségek (cukorbetegség, vesekövesség, csontritkulás, tüdőbetegségek) és a káliumbevitel viszonyát. Mint mindennel kapcsolatosan, itt is ki kell azonban jelenteni, hogy a kálium védő szerepe nem kizárólagos, viszont a kívánatos mennyiség napi elfogyasztása és beépítése a rendszeres étrendbe hozzájárulhat a civilizációs ártalmak csökkentéséhez. Azáltal, hogy a hagyományos konyhasó helyett csökkentett nátriumtartalmú, emelt káliumtartalmú, és esetleg további jótékony hatású összetevőket tartalmazó sókeveréket illesztünk a napi étkezési szokásainkba, egyidejűleg megőrizve a táplálkozás élményét és a kiegyensúlyozott, változatos étrendet, az egészségesebb ételekkel közelebb kerülhetünk az egészséges élethez.
Dr. Nagy Róbert
orvos; ügyvezető
Bono Product Kft.
2011. 10. 14. (XV/41)
