A romantikus vacsorák kapcsolatépítő jellegével többnyire tisztában vagyunk, de egyre több szakember hangsúlyozza a közös étkezés szerepét az egészséges gyermekek nevelésében is. Ha együtt tud étkezni a család - tévé, mobiltelefonok, digitális kütyük háttérzaja nélkül -, figyelmet tudnak fordítani egymásra, meg tudják beszélni a problémákat, akkor nincsenek kiszolgáltatva a külvilágból érkező visszajelzéseknek, ami egyébként éppúgy fenyegeti a gyerekeket, mint a felnőtteket. Egyben könnyebben tetten érhető az is, ha a gyermek furcsa evési szokásokat kezd felvenni. Furcsa kettősség jellemzi ugyanis korunkat: a média az egészséges életmód szükségességétől és újabbnál újabb „tuti diétáktól" hangos, miközben a túlsúlyosság minden eddiginél nagyobb problémát jelent a jóléti társadalmakban. Ezt az ellentmondást egyre nehezebben dolgozza fel a médiának leginkább kiszolgáltatott fiatal korosztály.
A család éppúgy szerepet játszik a problémák keletkezésében, mint a kezelésében. Az ennivaló több, mint csupán nyomelemek, kalóriák vagy molekulák halmaza, és maga az étkezés sem csupán egy biológiai folyamat, hanem érzelmekkel, jó vagy rossz emlékekkel társul. Minden evéssel kapcsolatos zavar valójában rendkívül összetett jelenség, a háttérben komplett okrendszer húzódik meg. Cynthia Bulik, az Észak-Karolinai Egyetem evészavarokkal foglalkozó részlegének vezetője úgy fogalmazott: „Az egyének személyiségbeli gyengeségei töltik fel a tárat, de a ravaszt végül a környezet húzza meg." Az evészavarok alapvetően lelki okokra vezethetők vissza, így kezelésükhöz nem elég csupán a biológiai tünetek orvoslása (például dietetikussal), pszichológiai beavatkozásra is szükség van.
A média által sugallt ideálok alapján a soványság, a test edzettsége kompetenciát és sikert sugároz, aki ennek nem felel meg, mi több, túlsúlyos, azt „visszataszítónak, ostobának és bénának" tartják. Márpedig ki ne szeretne sikeres és boldog lenni - vagy legalábbis annak látszani? Így talán nem meglepő - amint azt Dr. Lukács Liza szakpszichológus az Ágytól - asztaltól... című könyvében megjegyzi -, hogy a diétába kezdők többsége valójában nem is rendelkezik számottevő súlyfelesleggel, amikor fogyókúrába kezd.
2011. 12. 09. (XV/49)
