Az amerikai filmekből már ismerhetjük az úgynevezett Speed Datinget, amiben újabban már Budapesten is lehet részünk. Az ilyen ismerkedés során az arra kialakított környezetben az egyik nem képviselői asztaloknál ülnek, a másik nem hasonló létszámban megjelent képviselői pedig pár perc után gongszóra „asztalt váltanak" addig, amíg mindenki sorra nem kerül. A kölcsönös szimpátia esetén aztán már „privátban" is lehet találkozni. Arról azonban nem szól a fáma, hány ilyen pár köt házasságot, illetve marad együtt hosszabb időre. Az interneten számos oldal nyújt tippeket, hogyan hálózzuk be minél sikeresebben a velünk szemben ülőt a rendelkezésre álló három percben. Ilyen lehet egy vicces névjegy, illetve a pár perc alatt fejben megkreált hamis, ám nagyon eredeti életpálya, ami csak akkor jelent problémát, ha az asztal másik oldalán ülő őrülten beleszeret az alteregóba. Ha ez nem történik meg, semmi gond, ugyanis a statisztikák szerint egy százaléknál kisebb az esélye annak, hogy két ember egy újabb Speed Dating összejövetelen újra összefutna.
Ez a forma azonban messze nem a legfurább párkereső technika. A legújabb trend, a Speed Hating hasonló az előzőhöz, ám ebben az esetben kötött a beszédtéma. A „hating", vagyis utálat a kulcs, ugyanis a pszichológusok szerint, ha az ember valakit vagy valamit együtt gyűlöl egy másik emberrel, az érzelmi kötelék sokkal szorosabb, mint ha együtt szeretnének valamit. Silke Neberich, az eDarling online társkereső pszichológusa szerint a Speed Hating esetében nem áll fenn az a veszély, hogy feszengő állásinterjúvá alakul át a gyorsrandi, illetve nagy esélye van annak, hogy ha egymást kölcsönösen felidegesítik a felek, az izgalom pozitív tartományba csap át egymás irányában. Mindezek mellett viszont azt is elismeri, hogy az első tíz másodpercben eldől, hogy szimpatikus-e valaki vagy nem, illetve hogy lehet-e bármi egyéb a dologból. Természetesen az attraktívabb hölgyek hamarabb „elkelnek", ennek megfelelően válogatósabbak is, mint a kevésbé attraktívak. Egy 2010-ben végzett felmérés szerint, amelyet Jens Asendorpf, a berlini egyetem professzora végzett el 382 gyorsrandizó részvételével, a férfiak számára a külső a legfontosabb, míg a hölgyek ezen kívül a társadalmi státuszt, a félénkséget, illetve fura módon a feltételezett promiszkuitást díjazták pluszpontokkal.
A külső befolyásoló hatását igyekeznek kiküszöbölni azok, akik legszívesebben a sötétben ismerkednek. A „dinner in the dark", azaz vacsora sötétben nevű randiformáció esetében az ember egy teljesen elsötétített étteremben találkozik a hasonló extremitások kedvelőivel. A pincérek éjjellátó szemüvegben szolgálják fel az ételt, ám arra már nincs garancia, hogy a résztvevők nem borítják egymás ölébe a vörösbort - ezért nem ajánlják, hogy bárki fehérben menjen el egy ilyen rendezvényre. Az előnyök között elsősorban azt említik, hogy bárki úgy lehet szimpatikus a másiknak, hogy azt a hangon és az illaton kívül nem befolyásolja semmi más. Ám ez csak addig hat, amíg fel nem kapcsolják a villanyt: kérdés, hogy az együtt töltött néhány óra felül tudja-e írni a másikban a külsőnk által kiváltott esetleges negatív élményt.
2012. 06. 29. (XVI/26)
