A történelem során a balkezesség többnyire negatív megítélésben részesült. Míg a barlangrajzok közel fele még bizonyítottan bal kézzel készült, addig a sötét középkorban már egyenesen az ördög művének tartották, ha valaki ezt a kezét használta, bizonyos társadalmakban pedig különféle kegyetlen praktikákkal (bal kéz hátrakötése, testi fenyítés, esetenként halálbüntetés) vették rá az embereket arra, hogy a jobb kezüket részesítsék előnyben. A negatív személyeket, mint például az áruló Júdást is, balkezesként ábrázolták a korabeli festményeken. Bizonyára ez az évezredeken át tartó elnyomás is közrejátszik abban, hogy napjainkban is a népesség csupán 10 százaléka balkezes.
A jobb vagy bal kéz használatának a kialakulására a tudomány mai állása szerint nincs pontos magyarázat, ám az erre irányuló kutatások érdekes eredményeket mutatnak. Tudósok felfedeztek egy LRRTM1 elnevezésű, apai ágon öröklődő gént, melyből a balkezesek szervezetében jóval több található, mint a jobbkezesekében. Ez a gén felelős azért, hogy míg a jobbkezesek esetében a bal agyfélteke domináns - amely a beszédkészséget és a logikus gondolkozást irányítja -, addig a balkezesek esetében ez többnyire fordítva működik: a jobb agyfélteke domináns, mely az érzelmeket és a kreativitást irányítja, valamint a térbeli tájékozódásért is felel. Ez utóbbi magyarázza, hogy a balkezesek kiemelkedően teljesítenek az olyan, gyors reakcióidőt és jó tájékozódást igénylő sportágakban, mint a tenisz, a labdarúgás vagy a vívás.
A legkorábbi felfedezés szerint a kézhasználat ugyanúgy öröklődik, mint például a szem színe. Az öröklődési törvényeket megalkotó tudós, Gregor Mendel megállapította, hogy ha az egyik vagy mindkét szülő vagy nagyszülő balkezes, akkor nagy valószínűséggel az utód is a bal kezét részesíti majd előnyben - ez az elmélet azonban csak a balkezesek kevesebb mint felére (46 százalék) igaz.
2012. 08. 03. (XVI/31)
