A következmények csak később válnak láthatóvá: élethossziglan tartó egészségügyi károsodás vagy - a legrosszabb esetben - halál. A legtöbb szülőnek azonban fogalma sincs arról, mit tesz, amikor a gyerek gondozása, nevelése során türelmét elveszítve idegesen megrázza kisbabáját. Kifejlődött nyakizmok hiányában a kicsi nem tudja megtartani a fejét, ami ilyenkor ide-oda nyeklik-nyaklik. „A fellépő gyorsulások-lassulások következtében az agy a koponyában ide-oda csúszkál, és ez a koponyaközi vérerek elszakadását okozhatja" - mondta lapunknak Rudas Gábor (kis képünkön), a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpontjának igazgatója. „A történetek általában hasonlók: a gyerek sír, a nevelő jól megrázza, majd néhány óra vagy nap múlva jönnek a tünetek: étvágytalanság, bágyadtság, a korra nem jellemző, túlzott aluszékonyság, görcsök vagy legsúlyosabb esetben eszméletvesztés. Jön a bűntudat is, mert az illető sejti, hogy van összefüggés a viselkedése és a tünetek között. Elviszi az orvoshoz, majd a legkülönbözőbb történetekkel áll elő. Például azzal, hogy a gyerek leesett a pelenkázóról" - tette hozzá a szakorvos, aki évente 5-6 ilyen esettel találkozik, azonban ez szerinte csak a jéghegy csúcsa: az esetek túlnyomó többségében nem derül ki, mi történt.
Az orvosnak kellemetlen, hogy feljelentést tegyen, hiszen azért mentek hozzá, hogy gyógyítson, utólagosan pedig igen nehéz bebizonyítani valamit. A pelenkázóról való leesés tényleg gyakori és sajnálatos dolog, azonban össze sem hasonlítható azzal a brutális behatással, amelyet a babának akkor kell elszenvednie, amikor egymás után többször megrázzák.
A legveszélyeztetettebb a fél év alatti kor, mert ilyenkor még nincs a nyakizmoknak izomtónusa, de később is érdemes óvatosan nyúlni a kicsinyekhez. A legtöbb gyerek élvezi, ha a levegőbe dobálják, azonban ezzel több éves korban is vigyázni kell, csecsemők esetében pedig a legnagyobb óvatlanság. Továbbá a vad játszadozást is érdemes elkerülni.
2012. 09. 07. (XVI/36)
