Senki sem azért köt házasságot, hogy azután elváljon. Senki sem azért köt házasságot, hogy megkeserítse a maga és házastársa életét. A válási statisztikák azonban alaposan rácáfolnak erre a szándékra, a válások aránya ugyanis a nyugati kultúrákban megközelíti az 50 százalékot. A jó szándék tehát önmagában nem elég.
„Különös, hogy az élet minden egyéb területén felismerjük a tanulás fontosságát, de azt nem vesszük figyelembe, hogy a házasság is komoly felkészülést igényel. A legtöbb ember éveken át készül a hivatására, arra azonban alig fordít energiát, hogy felkészüljön a házasságra” – írja a szerző a 12 dolog, amit jó lett volna tudnom az esküvőm előtt című könyvében. Így aztán nem meglepő, hogy a szakmai pályafutásunk több sikert hoz számunkra, mint az életünk egyik legfontosabb döntését követő házasság hűségben eltöltött harmonikus megvalósítása. S noha e kérdéskörben számtalan probléma merülhet fel, a legtipikusabbakat foglalja össze Gary Chapman a könyvében.
A sikeres házasságot nem lehet csupán a szerelemre építeni – állítja a szerző –, mert a „bizsergő érzések” és az euforikus lelkesedés elmúltával előtérbe kerülnek azok a mindennapos feladatok, amelyeket együtt kell megoldani, és amelyek megfelelő felkészültség és intelligencia hiányában megkeseríthetik a házasfelek életét. A szerelemnek egyébként is két szakaszát különbözteti meg az író: az elsőben a lelkesedés dominál, a másodikban pedig a szeretet és a jó közösség tudatos építése, a „szeretetnyelvek” gyakorlati alkalmazása.
2012. 11. 23. (XVI/47)
