A „félkegyelmű”-től a „fullba nyomja a kretén”-ig szinte kifogyhatatlan a köznyelv eszköztára a lelki problémával küzdő emberek kifigurázására. Felmerül a kérdés, hogy a magas vérnyomást vagy akár az aranyeret miért hagyja szinte érintetlenül?
– Vannak azért más vicces és megbélyegző elnevezések is, például a „bélpoklos”, a „cukros”, a „sánta” vagy a „rákos”. Ezek is olyan kifejezések, amelyek nem éppen semlegesek. A mentális problémák persze kicsit mások: sokszor nehezen különíthető el egy mentális zavar okozta viselkedésváltozás egy deviáns viselkedéstől. Ezért is fontos az ilyen problémák megismerése. Nagyon sok terhet rakunk egy depressziós emberre, ha „lusta disznónak” gondoljuk. A mentális problémák nagyon gyakoriak, mégis tabuként kezeljük őket, ez pedig tévhiteket és felnagyított félelmeket eredményez. A stigma és a diszkrimináció aztán megjelenik a nyelvi kifejezésmódban is.
Honnan lehet felismerni, hogy orvosi segítségre van szüksége valakinek?
2012. 11. 09. (XVI/45)
