„Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. A zenésztársadalom olyan, mint egy óriási család: mindenki mindenkit ismer. A zenekar nyolcvan százaléka a Talentum zeneművészeti szakközépiskolában végzett, tizenegy éves koruktól együtt játszottak, fociztak, majd itt márciusban mindenki újból egymásra talált” – mondja Lázár Éva csellóművész.
Sket István, a Roma Hungaricum igazgatója, egykori néptáncos, kérdésünkre kifejti, hogy a cigány népzene nem azonos a városi cigányzenével, melynek művelői képzett, nagy tudású zenészek. A városi cigányzene mindenekelőtt egy utánozhatatlan hangzásvilágot jelent, aminek a lelke a zongorát helyettesítő cimbalom, ami egészen különleges színt ad nemcsak a csárdásoknak és verbunkosoknak, hanem Bach, Kodály, Bartók, Liszt vagy Hubay műveinek is.
A rendszerváltás után, a hagyományos magyaros vendéglők átalakulásával bealkonyult ennek a műfajnak is, amit a gazdasági válság csak tovább tetézett. „Ezeknek a zenészeknek a tudása, tehetsége közös kincsünk. Ha ezt nem használjuk ki, ha nem segítjük őket sikerre bel- és külföldön egyaránt, az mindenkinek mérhetetlen veszteséget okoz” – állítja az igazgató, aki óriási lehetőségnek tartja, hogy a Roma Hungaricum a KIM támogatásával idén létrejöhetett. Zeneileg és színpadi megjelenésben egyaránt a lehető legmagasabb művészi színvonal képviseletére törekszenek: több mint ötven jelentkezőből válogatták ki a fiatal művészek legjavát, akikkel egyéves szerződést kötnek, és évenkénti meghallgatásokat rendeznek.
2013. 01. 18. (XVII/3)
