Alig lehetett beférni a pedagógusok által szervezett Digitális nemzedék konferenciára, melyen szakemberek második ízben keresték a választ az online nemzedékhez való megfelelő viszonyulásra, a kihívások kezelésére. Felgyorsultak ugyanis a változások, a kilencvenes évek első felében még ritka volt a mobiltelefon, pláne a magyar nyelvű weblap, a Facebook pedig csak 2004 óta létezik. A közösségi média betörésével kialakult az online nemzedék, amely egérrel a kezében születik, és technológiai tudásban, készségekben fényévekre megelőzi felmenőit. A gyors átalakulás az egyik előadó szerint az igény, a technológia és a profitérdek találkozásának folyamatos gyümölcse.
Újhelyi Adrienn szociálpszichológus az internetrobbanással kapcsolatos aggályokat egy idézettel illusztrálta: „Az új időtöltés gyerekek körében betöltött népszerűsége villámgyorsan növekszik. Az otthonok biztonságának új fenyegetője már a kezdetekkor rengeteg nyugtalanító fejleményt hoz. A szülők azt látják, hogy gyermekeik viselkedése furcsamód megváltozik, felkészületlennek, rémültnek és tehetetlennek érzik magukat az új problémák láttán.” Hozzátette: a fenti gondolatokat Azriel Eisenberg 1936-ban a rádióhallgatás kapcsán írta le. Újhelyi szerint úgy tűnik, hogy a felnőtt társadalom hasonlóan viszonyul a technológiai újításokhoz: először az ismeretlentől való félelemmel és szélsőségesen pesszimistán, féltve a gyerekeket a szexuális és kriminális ártalmaktól, morális összeomlást vizionálva, majd következik egy optimista világmegváltó szakasz, a technológia hasznosságába vetett hit, végül pedig – az eszköz általános elterjedésével – a középutas, gyakorlati problémákra fókuszáló megközelítés dominál.
A szakember szerint a „morális pánik” már kezd lecsengeni, és a felelős használat elve kezd előtérbe kerülni, bár 20 éve tartja magát az a nézet, miszerint az internet elmagányosít és depresszióba dönt – mivel akkoriban a kevés számú chatelőre valóban jellemző volt, hogy a virtuális kapcsolataik kiszorították a valódiakat. A nethasználat és a közösségi háló tömeges elterjedésével a valós ismerősök kapcsolattartása tevődött át virtuális szintre, s ennek hatása már sokkal összetettebb. Ma már egybeesik a gyerekek offline és online személyisége, személyiségfejlődésük, szocializációjuk mindinkább a digitális kortárs térben történik, ahol számos szerepet kipróbálhatnak, kommunikációjuk feltárulkozóbb és szabadabb, „hiperperszonális”, miközben nemcsak ők alakítják személyiségüket, hanem az állandó visszajelzések is, és a személyközi kommunikáció is változik.
2013. 03. 08. (XVII/10)
