A szervezők a dizájnos plakáton (Költészet – Tiszta slammel) azt ígérték, hogy a költészet jelenéről lesz szó, megspékelve egy slam poetry versennyel. A kétszázfős előadó szépen megtelt, ráhangolódásként pár perces filmbejátszás a kezdés, melyben néhány fiatal többek közt arra a kérdésre ad választ, hogy szokott-e verseket olvasni. Ha a megkérdezettek létszáma nem is tűnik túlzottan reprezentatívnak, annyi mégis kiderül, hogy hétköznapjaikat nem versolvasással töltik.
A beszélgetés első kérdései olyan fajsúlyos témákat érintenek, mint a költészet és a költő szerepe manapság. Erdős Virág frappánsan, egyetlen szóban határozza meg a költészet jelentőségét: hangadás. Beszélni azok helyett is, akik erre képtelenek. A közéleti költészet kapcsán szóba kerül a haza fogalma: ma olyan hazaképet tárnak elénk, amiből fél Magyarország kiszorul, ezért a költő feladata „megteremteni azt a hazafogalmat, amibe mindenki belefér”.
Kornis Mihály a szívekhez próbál szólni. Szerinte egy kultúra életében vannak a mostanihoz hasonló pillanatok, mikor a személyes rögtönzésnek, a „pillanat ihletésében mondani mert mondatoknak van költői értéke”. Mint mondja, nagy benyomást tett rá az az érdekvédelmi megmozdulás, amit a diákság a közelmúltban vitt véghez: „azok a mondatok, videók, amit saját maguk gyártottak, az úgy, ahogy volt, maga volt a költészet”.
2013. 04. 26. (XVII/17)
