Tenyerek térdre, karfára. Állunk fel, indulunk ki, szinte teljes, dramaturgiai csönd a kijáratig, ahol aztán arcunkba csap a dohányfüst és azt gondoljuk még a kettes (városnéző) villamoson a Kossuth térig Panni meg én, hogy a Soá emléknapján, április 16-án Peter Weiss: A vizsgálat – oratórium tizenegy énekben című művére ez a csöndes kivonulás volt a legmegfelelőbb nézői reakció. Mert erre tényleg nem lehet mit mondani.
Egy tanú szerint: „Az ellenállás fő feladata az volt a táborban, hogy ébren tartsa a szolidaritást”. A frankfurti büntetőügyi tárgyalás jegyzőkönyve alapján írt műből kiderül, hogy azt
a hintaállvány szerű alkotmányt „beszélőgépnek” becézte alkalmazója, amin a fölkötözött foglyok testét verték széjjel. A színpad fölötti kivetítő képein látható a „beszélőgép” rajza is, azután snájdig alkalmazója, aki a perben természetesen azt sem tudta, hogy volt-e ilyen egyáltalán.
2013. 04. 26. (XVII/17)
