A Haifai Egyetem munkatársai olyan lengyelországi zsidók halálozási adatait vizsgálták, akiknek az életkora a második világháború kitörésekor 4 és 20 év közé esett. Kontrollcsoportként ugyanilyen életkorú lengyel bevándorlókat vettek figyelembe, akik már a háború előtt az akkori Palesztin Mandátum területére vándoroltak. Az amerikai PLOS ONE tudományos folyóiratban megjelent tanulmány igen komoly létszámmal dolgozik: 55 220 zsidó férfit vettek alapul, ebből 41 454-en túlélők, 13 766-an pedig a hasonló életkorú kontrollcsoportba tartoztak.
A kutatók alapvetése szerint minden zsidó, aki 1939 és 1945 között Lengyelországban (Európában) tartózkodott, már a Soá túlélőjének számít, mert valamennyien állandó veszélyben voltak, akár bujkálniuk kellett, akár elhurcolták őket. Ők 1945 és 1950 között költöztek Izraelbe, miután a háborús éveket szinte valamennyien koncentrációs táborban töltötték. A pontosabb eredmények elérése érdekében három életkori csoportba osztották az embereket. A legfiatalabb (1939-ben voltak 4 és 9 év között) korosztályban nem volt eltérés, a fiatalok (10–15 év) tíz hónappal éltek tovább társaiknál, a 16 és 20 év közöttieknél ez a 18 hónapot is elérte.
Azt természetesen felesleges is említeni, hogy erre senki sem számított. A holokauszttúlélőkről készült tanulmányok mind azt mutatták, hogy mentális egészségük jóval törékenyebb (volt) egész éle-tükben. Több pánikrohamról, szorongásról, depresszióról és a poszt-traumatikus stressz különböző tüneteiről számoltak be, mint kortársaik. Genetikai kutatások azt is kimutatták, hogy a gyermekkorban elszenvedett trauma komolyan károsítja a kromoszómáinkat védő úgynevezett telomeráz enzimet, ezzel gyengíti a szervezetet a rákkal és az idő előtti öregedéssel szemben. Ilyen traumákban pedig bőven volt részük a túlélőknek, hiszen nemcsak pszichésen terhelte meg őket az a rengeteg erőszak, amelyet végig kellett nézniük, a korábbi környezetükből való kiszakítás és szeretteik elvesztése, de testileg is megszenvedték a hiányos táplálkozást, a borzasztó higiéniai feltételeket és a gyógykezelés szinte teljes hiányát.
2013. 08. 30. (XVII/35)
