Talán meglepő, de a hírneves angol egyetemekre minden magyar, érettségizett diáknak joga van bekerülni az uniós tagság miatt. Bejutni azonban legendásan nehéz.
Az ok, amiért írásunk szereplői pont itt tanulnak, az egyetemek hírneve és a magas szinten teljesítő diákok igényszintje, akik szakterületeiken a legjobb képzést akarták, és ebben nem is csalódtak az eltelt évek alatt. Ferenc, aki öt éve oxfordi fizikushallgató, kiemelte az oktatás jobb szervezettségét, hozzátette ugyanakkor, hogy az angol tanárok nem okosabbak, nem adnak jobban elő, mint a magyar professzorok, a többi diáknak az otthoninál jóval ösztönzőbb mentalitása viszont nagy húzóerő, és ismeretlen a magyar egyetemeken megszokott 70 százaléknyi „buta és lusta” réteg.
A szorgalmat és a kemény munkát az angol diákok sokkal jobban megbecsülik: az a menő, aki jó tanuló. Mindennapos a következő párbeszéd a vizsgaidőszak előtt: „Hi, are you working hard?” „Not hard enough” – vagyis kemény munkának tartják a tanulást. Az érem másik oldala, hogy sokan túlságosan is komolyan veszik, így előfordul, hogy néhányan pszichológiai segítségre szorulnak a vizsgaidőszakban. Az ideális mentalitás – vélekedik – talán a magyar és az angol között lenne, kicsit azért közelebb az angolhoz.
2013. 09. 27. (XVII/39)
