Zentai Kata, a Beszélő Babakezek foglalkozás vezetője ciklámen-fehér pöttyös, gurulós táskájával olyan benyomást kelt, mint valami 21. századi Mary Poppins. A gyerekek szájtátva figyelik, ahogy Kata a ciklámen táskából újabb és újabb tematikus zsákokat húz ki, azokból pedig egymás után kerülnek elő Kata segítői: a plüssállatok, gyümölcsmakettek és egyéb izgalmas kellékek. Minden zsák tartalmához saját kerettörténet, mondóka, ének tartozik, és az azokat kísérő kézmozdulatok, vagyis a babajelek.
Az egyik legnépszerűbb kellék a verklis dobozban alvó bohóc, aki a muzsika utolsó taktusára ébred fel és ugrik ki a dobozból. (Ez alatt a fél perc alatt máris elsajátíthatjuk az „alszik”, „zenél”, „ébred”, „ugrik”, „bohóc” és „még” jeleit.)
A köszöntőénektől az elbúcsúzásig a kulcsfontosságú szavakat jelelés kíséri. Mármint elsősorban a szülők részéről, akik aztán a tanultakat otthon a mindennapi tevékenységekbe ágyazva alkalmazzák tovább a babákkal. Ha mindezt kitartóan és következetesen végzik, babáik nagyjából 9 hónapos koruktól kezdve maguk is aktív jelelésbe fognak. A babák jelkincse akár több száz fogalomra is kiterjedhet, de van, aki csak néhány jelet használ.
2014. 01. 24. (XVIII/4)
