A szilva a rózsafélék családjához tartozó csonthéjas gyümölcs. Őse valószínűleg egy a mainál sokkal savanyúbb és szárazabb gyümölcs volt, őshazájának a Földközi-tenger keleti medencéjét valószínűsítik. A rómaiak is kedvelték a szilvát: Kis-Ázsiából és a Kaukázus vidékéről hozták magukkal, majd terjesztették el szerte Európában, ahol a mérsékelt égövön mindenhol megterem. Fája nem igényel különös gondozást, metszést, permetezést, mégis megtermi gyümölcsét.
A kifejlett, egészséges szilvafák termésmennyisége 40-50 kg is lehet, de átlagosan évente – személyenként – hat-hét kiló gyümölcsöt fogyasztunk a szilvafélékből. Az érett szilvát fehéres, halványkékes hamvasságot adó viaszréteg fedi, ami a gyümölcsöt megvédi a kiszáradástól, s egyben a frissességének a garanciája is. A kellően érett szilva keményebb vagy puhább is lehet, de mindig feszes, fényes héjú, üde illatú és élénk színű. A sárgás vagy zöldes ringlókat is a szilvákhoz szokás sorolni. Összesen mintegy kétezer fajtája ismert. Formájukat tekintve vannak hosszúkásak, tojás alakúak és gömbölyűek is. Megkülönböztetjük őket magvaváló vagy nem magvaváló jellegük, valamint érési idejük alapján is. A hazai szilvatermés szezonja júliustól októberig tart. A hazai zamatos fajták sokoldalúan felhasználhatók; például a nagy, gömbölyű, zöldes húsú szilvát főként étkezési célra (nyersen), az apróbb, de aromás fajtákat szilvás gombócnak és sütemények elkészítéséhez vásároljuk.
A friss szilvát magas víztartalom jellemzi (körülbelül 85 százalék). 100 gramm gyümölcs (besztercei) 58 kcal (244 kJ) energiát tartalmaz. Szénhidráttartalma 13 gramm körüli. Vitamintartalma közül az A-provitamin, a B-vitamincsoport tagjai, továbbá a C- és E-vitamin érdemelnek említést. Nagyobb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (kálium 240 mg, foszfor 30 mg és magnézium 16 mg) és cinket. A növényi antioxidánsok közül színanyagokat és flavonoidokat; rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben. Az említett anyagoknak köszönhetően fogyasztása elősegíti az immunrendszer és az ellenálló képesség fenntartását, védőhatású lehet a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásai tekintetében igen fontos szerepe van a rost és a szorbit tartalmának egyaránt. A magas élelmi rost tartalma (5,7 g / 100g) – amelynek jelentős része cellulóz – segít a székrekedés megelőzésében, leküzdésében. Különösen az aszalt szilvának magas a fajlagos rost-, gyümölcscukor- és cukoralkohol tartalma. A szilvának a székletürítést segítő hatásán kívül a vízhajtó hatása sem ismeretlen. Az energiaszegény étrendbe való beépíthetőségének a szénhidráttartalma szab határt, de napi 10-15 dkg friss szilva fogyasztásáról a fogyókúrázóknak sem kell lemondaniuk.
2014. 10. 22. (XVIII/43)
