A Zsidó mártírok emlékművénél Schönberger András, a Pécsi Zsidó Hitközség főrabbija mutatott rá, hogy a napjainkban is jelen lévő történelmi gonoszságra, majd a Radnóti szobornál Kovács Mirella, Mohács városának jegyzője és Németh Tibor, a Hit Gyülekezete helyi közösségének képviselője méltatták Radnóti Miklós emberi és költői nagyságát. A költő életének utolsó napjaiban még ingeit is képes volt eladni, csak hogy füzeteket vehessen, és verseit az utókornak feljegyezhesse. Németh történelmi tényekre hivatkozva elmondta, hogy Radnóti hazaszeretetén nem találtak fogást: utolsó leheletéig magyar költőként írta a verseit.
A Kossuth Filmszínházban Kovácsné Bodor Erika alpolgármester arra emlékeztetett, hogy a mohácsi zsidóság elévülhetetlen érdemeket szerzett a város ipari és kereskedelmi életében, építészetében és kultúrájában. Ennek ellenére a két mohácsi gettóból 1944. július 28-ról 29-re virradó reggelre összesen 1200 zsidót hurcoltak el, köztük 600 mohácsi lakost, akik közül mindössze 13-an maradtak életben.
A Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi kar docense a jogegyenlőség történeti fejlődésének szakaszairól értekezett. Herger Csabánét Hagai Mei-Zahav, Izrael állam magyarországi nagykövethelyettese követte, aki a Magyar Holokauszt Emlékév körüli félreértések ellenére úgy látja, hogy az országszerte megvalósuló projektek olyan ismereteket közvetítenek a jövő nemzedéke felé, amelynek segítségével jobban megismerhető a soa.
2014. 11. 14. (XVIII/46)
