„Minden, ami 22800 forintnál több, az jó” – fogalmazott lapunknak Tóth Tihamér, Karancsság polgármestere. Ezzel arra utalt, hogy jelenleg 150 család él ekkora segélyből az 1230 fős faluban, s vannak olyanok is, akik már 25 év óta a szociális ellátásból tartják el magukat.
Karancsságban, ebben a Karancs hegység és a Cserhát vonulatai által szegélyezett faluban jó volt élni addig, amíg volt miből. Salgótarján, mint jelentős ipari központ, a térség több ezer lakosának adott munkát 1990 előtt, és „hatalmas porszívóként szívta fel a munkaerőt” – fogalmazott a polgármester. A rendszerváltásnak nevezett korszakváltás után azonban bezártak a bányák, leállt a vas- és acélipar, megszűntek az üveggyárak, és több építőipari cég pályafutása is véget ért. „Emberhegyek” kerültek az utcára: a fiatalok távol, a fővárosban vagy külföldön kerestek munkát, akik pedig otthon maradtak, azoknak maradt a segély. „Nem egyszerű itt az élet. A térség a rendszerváltás nagy vesztese, ahol az emberek nagy része csak azért maradt életben, mert a háza körül van egy kis föld, amely meghálálja azt, amit belevetsz” – mondta lapunknak Illés Kornél salgótarjáni lelkész, akinek sok ismerőse él a környéken.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy amikor két évvel ezelőtt megjelentek a faluban a HISZ emberei, az egész falu megmozdult. Elterjedt a hír, hogy a vendégek nemcsak munkát, kenyeret adnak, hanem képzést is
2015. 04. 17. (XIX/16)
