Mai világunkra jellemző egyfajta versenyhelyzet, mindenki különleges szeretne lenni. Ez sokszor már a gyerekkori névválasztásnál is megjelenik, és utána ez folytatódik az óvodában, iskolában. Megjelennek a vélt vagy valós különleges képességei a gyereknek, szakkörről szakkörre járatjuk, de vajon ezzel szolgáljuk-e a valódi célt: a tehetségének gondozását?
– Minél fiatalabb egy gyermek, a teljesítményét annál inkább külső tényezők motiválják. Ezek közül a legfontosabb a szülő elismerése és szeretete. Meghatározó tehát a szülők preferenciája a gyermekek szakkörválasztásában. Később, ahogy fejlődik a gyermek, úgy tudja egyre inkább érvényesíteni saját elképzeléseit. Ekkor már előfordulhat, hogy szíve szerint abbahagyná például a zenetanulást. Ilyenkor talán a legnagyobb kérdés az, hol van a határ az egészséges kitartásra nevelés és a túlzott szülői erőltetés között.
Felmerül a kérdés, hogy tényleg létezik-e zseni gyerek? Körbe lehet írni, hogy mit, vagy jobban mondva, kit nevezünk zseninek? Van ennek a fogalomnak kritériuma?
2015. 04. 30. (XIX/18)
