Az Agymanók című Disney animáció nagyrészt egy kislány fejében játszódik. A négy főhős – erősorrendben: Derű, Majré, Harag és Undor – jópofa szimbolikus figurák, akik a lány, Riley pillanatnyi lelkiállapotát és a külvilággal való kapcsolatát kontrollálják. Az életből ismerős módon, hol az egyik, hol a másik veszi át a kormányrudat a viselkedésében, szerencsére alapvetően Derű a falkavezér. Egy hagyományos (egy Apa és egy Anya) családban látjuk Riley-t egész a születéstől felcseperedni, történetünk idején a kiskamaszkorba lép. Épp most költöznek a havas Minnesotából a napfényes San Franciscóba, s e két kemény ténnyel együtt az érzelmek zűrzavara is beköszönt persze.
Az ügyes alapötletre igényes felépítmény kerül a következő moziórában. A négy fő érzelem egy üvegfalú vezérlőteremből irányít, de az emberi jellem más részeit is szemmel tartják. A „személyiség-szigetek” például egyedien tervezett városok, egy nagy sötét mélység odalent pedig a tudattalan, ahová nem jó beleesni, mert ki tudja, mit találunk ott. Freud kéznyoma itt-ott természetesen tetten érhető ebben az egész családnak ajánlható mesében, ahol analízisről, meditációról nincs szó, szerencsére. Kifejezetten humoros például az „álomstúdió”, ami a hollywoodi filmipar frappáns paródiája, és az is életszerű, amikor egy stresszhelyzetben (bemutatkozó monológ az új osztályban) roppant érzelmi kavargás megy végbe az „alany”-ban. Az „agymanók” perpatvarának tétje ekkor éppen az, hogy a kedves családi napra jóleső örömmel vagy depressziósan reagál Riley, akinek csapongó lelkivilága a moziban ülő szülők számára igen ismerős lehet. Bizony, itt a kiskamaszkor pontos diagnózisáról van szó.
Az emlékek, az álmok és a tudattalan témája Freud óta jó mélyen beágyazódott az európai kultúrtörténetbe. Az efféle művészeti alkotások és a társadalmi folyamatokat ilyen módon elemző tanulmányok mennyisége mára kitenne egy kiskönyvtárat, de a következtetések igen eltérőek. Van köztük világnézeti különbség is. Hiszen a „kik és hogyan irányítják döntéseinket a háttérből„ és a „tartsuk mélyen lenyomva a gátakat áttörni kívánó vágyakat avagy szabadítsuk fel azokat a megkönnyebbülés igényével” kérdésekre egészen más választ ad példának okáért a bibliai hitű és a materialista nézőpont, mely a lélek változásait (többnyire) biokémiai reakciók kölcsönhatásaként magyarázza.
2015. 07. 31. (XIX/31)
