Opatija (régi nevén Abbázia) eredetileg egy kis halászfalu volt, mára viszont a horvát Monte Carlóként vagy az Adria Nizzájaként emlegetik, és ugyanúgy töretlenül vonzza a látogatóit, mint egykor. Horvátország legrégebbi tengerparti üdülőhelyének felemelkedése a 19. században kezdődött, amikor rijekai nemesek költöztek ide. A hely történetét tanulmányozva azonban kiderül: az igazi nagy lökést a város fejlődésének Mária Anna osztrák császárné (az V. Ferdinánd néven magyar királyként is uralkodó I. Ferdinánd császár felesége) adta, aki 1860-ban pihent itt, és elégedettségét tükrözi, hogy beszámolójának hatására számos uralkodó és nemes érkezett az elkövetkező évektől. Így felfedezték maguknak az Osztrák–Magyar Monarchia arisztokrata rétegei, és ennek köszönhetően számos szebbnél szebb villa, nyaraló épült.
Egy-egy nyári rezidencia – amelyet már akkor is kiadtak barátoknak vagy idegen szállóvendégeknek – lassanként státusszimbólummá vált. Opatija többek között I. Ferenc József kedvenc helyének számított, de több király, író és művész mellett megfordult itt II. Vilmos német császár is. Az egészségre rendkívül jótékony hatású levegője miatt itt nyaralt és gyógyult például: Csehov, Gustav Mahler, Móra Ferenc, Karinthy Frigyes és Jókai Mór. Abbázia a szanatóriumairól is híres volt, amelyet nagyrészt magyar orvosok vezettek, 1868-tól ugyanis hazánkhoz tartozott egészen 1918-ig. A város hovatartozása amúgy gyakran változott: 1918-tól Olaszországhoz, 1945-től Jugoszláviához tartozott, majd 1991-ben a Jugoszláviából kiváló Horvátország része lett.
Az épületek közül sok maradt fenn a Monarchia időszakából, ami egyfajta elithangulatot kölcsönöz Opatijának. Visszarepítenek a régi időkbe a pálmafás sétányokon sorakozó patinás hotelek, elegáns villák, melyeket alpesi, barokk, velencei-gótikus vagy art nouveau stílus jellemez. A város központja a Villa
2015. 08. 14. (XIX/33)
