Ha Európában valaki csoportos nemi erőszak áldozatává válik, feljelentést tehet a rendőrségen, és bár egy nagyon kínos, megalázó és lelkileg fájdalmas procedúrának néz elébe, esélye van arra, hogy igazságot szolgáltatnak a számára. Így volt legalábbis eddig. Pár éve még nem gondoltuk volna, hogy ez az egyszerű tény is olyan nyugati érték, amely védelemre szorul a civilizációk csatájában. Ma azonban már sajnos nyilvánvaló, hogy a veszély valós.
A közelmúltban a menekültválsággal kapcsolatban több olyan megdöbbentő esetre is fény derült, amikor a csoportos erőszak áldozata nem kapott jogorvoslatot, illetve megpróbáltak nyomást helyezni rá, hogy eleve ne is tegyen feljelentést. A migránsokat segítő aktivisták éppúgy áldozattá válhatnak, mint az Európába érkező menedékkérő nők (akik a táborokban gyakran a vécére és a zuhanyzókba sem mernek kimenni): a Határok Nélküli Világ alapítvány egyik önkéntesét egy táborban erőszakolták meg szudáni menedékkérők a francia–olasz határon. Az esetben a legborzasztóbb az, hogy saját kollégái beszélték rá, hogy hallgasson a bűncselekményről, nehogy ártson a „nemes ügynek”. A hölgy hónapokkal később hozta nyilvánosságra a történteket.
Ahol a szex = erőszak
2015. 10. 16. (XIX/42)
