– Amikor nyugdíjproblémákról beszélek, soha nem a jelenlegi nyugdíjasokra gondolok, hanem a mai harminc-negyven-ötvenéves honfitársainkra. Nekik még van idejük arra, hogy elkezdjék a felhalmozást. És ha elég sok idő áll rendelkezésükre, akkor kis összegekkel – a tényleges családi kiadások 5-10 százalékával – is el lehet kezdeni egy értelmes megtakarítási programot. Ez a nagyságrend pedig jellemzően szinte észrevehetetlenül megspórolható, mindössze egy kicsit tudatosabban kell e költéseinket megtervezni. Tíz kifli helyett kilenc, tíz paradicsom helyett kilenc, tíz alma helyett kilenc, harminc deka párizsi helyett húsz deka. Észre sem vesszük, olyan kicsi mértékben csökken a fogyasztásunk. Ha ruhát, cipőt a szezon előtti vagy utáni leárazáskor veszünk, akár 30–40 százalékot is megspórolhatunk. Nem is beszélve a csökkentett rezsiköltségekről: ha nem figyelünk oda, észre sem vesszük, s már el is költöttük azt az összeget, amit a villany, a gáz, a víz, a csatorna, a szemétszállítás díján a kormányzati intézkedések következtében megtakarítottunk.
A kulcs az odafigyelés. A tudatos tervezés, ami tanulható. Tapasztalataim szerint megdöbbentő mértékben tudunk úgy megtakarítani, hogy az életnívónkon észre sem vesszük. Azokban a családokban is, amelyekben úgy tűnik, hogy lehetetlen összébb húzni a nadrágszíjat a jövőnk érdekében. Nem is kell összébb húzni azt a szíjat, csak okosabban kell becsatolni.
Ennek ellenére számtalan véleményből leszűrhető, hogy az emberek elvesztették a bizalmukat a megtakarításokat kezelő szervezetek iránt, elsősorban a magánnyugdíjpénztárak államosítása, s persze a bank- és brókerbotrányok következtében.
2015. 11. 13. (XIX/46)
