Bascsúr Sámuel családjával egy alig 1500 fős községben lakik, Izsófalván. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település az ország legszegényebb régiói egyikében fekszik.
„Tíz éve vagyok rokkantnyugdíjas, 8–9 éve szorulok kerekesszékre a napi mozgáshoz” – meséli az 54 éves férfi, aki olyannyira rászorul a segédeszköz használatára, hogy annak híján jó, ha 5–10 métereket képes megtenni. Jobb lába lebénult, trombózisa és több gerincsérve is volt. Orvosai tanácsát megfogadva szerezte első kerekesszékét, ami az egészségügyi állapotára tekintettel a napi teendőinek ellátásához is nélkülözhetetlenné vált számára.
Nagyjából egy éve újabb baj tetézte a feleségével és egyik kisfiával élő férfi sorsát – a több mint öt éve használt szék ugyanis a napi használatban elöregedett, majd egyik napról a másikra felmondta a szolgálatot. „Képzelhetik, milyen helyzetbe kerültünk! Bevételeinkből jó, ha kigazdálkodunk egy-egy hónapot. Állapotom miatt egy sor gyógyszert kell szedjek, és még a gyógykezeléseim is tartanak. A szék javíttatására tényleg semmilyen reményünk nem volt anyagilag” – emlékszik vissza a férfi.
2015. 12. 23. (XIX/52)
