Történt, hogy nagymamám találkozott egy nagyon kicsi, púpos, csúnya hölggyel, aki magánvállalkozó volt. Azt gondolta, ha egy ilyen nő képes sikeresen vinni egy vállalkozást, akkor ő is biztosan képes lesz erre. Eleinte galamb- és nyúlfelvásárlóként, majd napos baromfi értékesítésével, keltetésével foglalkoztunk. A tojás csak mellékes volt. Az évek során sajnos a napos baromfira már csökkent az igény, nem volt kifizetődő a házi tyúk tartása, ezért 2005-ben a keltetést megszüntettük. Viszont az étkezési tojásra megnőtt a kereslet. Ma leginkább ebből élünk. Apukám vette át a céget, majd miután 2007-ben férjhez mentem, már külön vállalkozásban értékesítünk a férjemmel tojást, száraz tésztát, babot, mákot, diót, gombát itt a szegedi Mars téren.
Szüleid rábeszélésére teszed ezt, hogy követed a példájukat vagy önszántadból választottad?
– A szüleim mindig munkára neveltek bennünket. Hamarabb voltam a piacon, mint otthon. Mikor megszülettem, előbb a piacra vittek a nagymamámhoz, ahol apukám közölte: itt a második otthonod. Ez így is lett. Négyéves korom óta minden hétvégémet itt töltöttem. Szerintem elvárásuk volt velünk szemben (az öcsémmel együtt), hogy folytassuk a már jól bejáratott üzletet. Természetesen a férjemmel mást is kipróbáltunk. 2005-től 2013-ig nemzetközi fuvarozással is foglalkoztunk három kamionnal.
2016. 01. 08. (XX/01)
