A marokkói nagykövet beszédében kijelentette, hogy céljuk az arab kultúra megismertetése a magyar emberekkel, azaz „kizárólag kulturális eseményre” kerül sor, semmilyen politikai és gazdasági színezete nincs. Mint látni fogjuk, a rendezők kifejezetten igyekeztek háttérbe szorítani a radikális iszlám témáját a kiállításon, ám amikor a „palesztin ügyre” terelődött a szó, a visszafogottság többnyire véget ért. A marokkói nagykövet külön a jelenlévők figyelmébe ajánlotta a palesztin standot, majd kifejtette: a palesztin kérdés „szent ügy”, ami „mindig az első helyen fog szerepelni” az arab világ vezetőinek gondolkodásában, és kérte is a jelenlévőket „az ügy” támogatására, majd beszéde végén kijelentette: „nem engedem meg, hogy bárki is a palesztin ügyről egyetlen rossz szót is mondjon”. A jelenlévők részéről ezt lelkes taps fogadta.
Ezután kapta meg a szót Kövér László, aki úgy kezdte, hogy az arab kultúrát illető tisztelet kőbe van vésve. Hangsúlyozta az arab történetírók, tudósok szerepét a magyar történelemben, és az arab tudomány hozzájárulását a világ fejlődéséhez. Hozzátette: az iszlám kevesebb, mint egy évszázad alatt „kulcsfontosságú politikai és civilizációs erővé nőtte ki magát, és töretlen életerővel néz a harmadik évezred elé”. Beszédét Gandhi mondásával zárta, amely szerint minden kultúrának teret kell adni, hogy amennyire csak lehet, színesítse a házunkat, de egyetlen kultúrának sem szabad megengedni, hogy elválasszon minket a hazánktól.
A megnyitó után egyiptomi, algériai, marokkói, jordán, szaúdi, palesztin, katari, jemeni és más standok mutatták be az adott területen élők jellegzetes termékeit, művészeik alkotásait és turisztikai látványosságaikat.